HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2012.02.19. 11:00 sorger

STAHLWERK 9 / RASTHOF DACHAU - The Final Resistance (AgitProp, 2005)

Címkék: lemezkritika

Nem is olyan ritkán célkeresztbe tévedve, rendkívül mostoha felhangok közepette épül, "szépül" egy gyakran megdöbbentő kifejező erővel bíró zenei műfaj (egyesek szerint egyenesen életérzés, hitvallás), az industrial zene egyik ritka zord oldalhajtása, a power electronics. A múlt század nyolcvanas éveinek első felében olyan előadók által bontogatta szárnyait a stílus, mint például a WHITEHOUSE, a BLACKHOUSE, a CON-DOM, a THE GREY WOLVES, a GENOCIDE ORGAN (picit később az ANENZEPHALIA, vagy éppen a SURVIVAL UNIT), hogy csak a legismertebbeket említsem a teljesség igénye nélkül. Meghökkentő kifejezési módok és zenei eszközök, a politikai korrektséget (és úgy általában mindenfajta "birkamentalitást") jellemzően messze elkerülő eszmeiséget közvetítve, egymásnak rendszerint vállvetve küzdenek ezek a csoportok. A dp-motiv azonban, mint mindig, így most is hangsúlyozottan csak a zenére koncentrál, így egyértelműen annak alapján alkot véleményt. Jelen írásom tárgya a műfaj egyik viszonylag újabb keltezésű sötéten csillogó ékköve, az osztrák RASTHOF DACHAU és a német STAHLWERK 9 együttműködéséből megszületett The Final Resistance album.

Reinhard Hopfe (STAHLWERK 9, INDIGO LARVAE, STURMPERCHT és több egyéb), valamint Markus Presch (RASTHOF DACHAU, STURMPERCHT, LEGION CONDOR, MEN BEHIND THE SUN és még több egyéb) sok-sok év barátság után döntöttek úgy, hogy erejüket egyesítve megalkotnak egy megosztott kislemezt. A 7 incses korong 2003-ban jelent meg Blood Soil címmel a Steinklang gondozásában, ami annyira sikeresnek bizonyult a szakma, a rajongók és maguk az alkotók részéről is, hogy derék hőseink további ötletekkel, dalokkal felvértezve, a csomagolást is egy újabb szintre emelve - immáron a Reinhardhoz köthető AgitProp köntösébe burkolva - The Final Resistance címmel egy split albumot jelentettek meg a kislemez két szerzeményére felépítve. Az eredmény több mint zseniális lett, a legvisszafogottabb pillanataimban is minimum fantasztikus jelzőkkel kell illetnem ezt a mestermunkát. A 4 további dallal megtoldott, immáron LP formátumra (létezik CD-R is, de az egyértelműen pfujjj...) hizlalt kiadvány egy valódi industrial/power electronics alapvetés. Szikár, karcos, erőszakos, határokat nem ismerő és hihetetlenül lendületes. Nézzük tehát egy kicsit konkrétabban magukat a dalokat...

A nyitó Strength Through Discipline lassan építkező és terebélyesedő monstrum, tökéletes alapot biztosít a folytatásban érkező (a kislemez kapcsán már ismerősként üdvözölt) Blood Soil számára. Ez a dal maga a megtestesült power electronics himnusz! Lendületes, ütemes, zaklatott és elegáns, mégis - furcsamód itt jó értelemben vett módon - riasztóan monumentális. A videóverzión és a kislemezen (az albumon ez nem szerepel) a már ezer helyről ismerős Crowley loop után indul be a zene, amire Max és Reinhard felváltva üvöltik nagy-nagy átéléssel dörgedelmeiket. Az ezt követő Vater, Ich Rufe Dich! legalább ennyire szilaj darab, de az ellenpólus irányából építkezve. Lassan hömpölygő, hipnotikus lávafolyamként gurgulázva halad előre, a háttérben megbújtatott szívszorító dallamfoszlányokkal és a csendes narrációval megkoronázva. A Brotherhood Of War továbbra is kimért tempóban folytatja a lemezt, mindeközben a vokális munka is visszafogottabb, mégis az egész korongon itt alkalmazzák a legsűrűbb módon. Az ötödikként felcsendülő Siloah's Brook jelenti nálam az anyag csúcspontját, némileg a klasszikus repetitív zenék hagyományaira felépítve, de természetesen itt is az industrial hangképeket előtérbe helyezve. Megrázóan szépséges ez a dal, óceánként öleli körbe, majd rántja a mélybe a hallgatót, és nem is ereszti el többé, inkább magába zárja. A lezárás a Never Surrender képében érkezik hangmintákkal, torz ambient folyammal és a két főhős narrációjával. A lemez végére érve a hallgató egyértelmű megkönnyebbüléssel nyugtázhatja, elementáris erejű, ritka pazar eredmény született Max és Reinhard összefogásából, így akit egy kicsit is érdekel ez a nem mindennapi zenei kifejezésmód, annak legalább egyszer feltétlenül hallania kell a Final Resistance anyagát.

A 150 példányra limitált CD-R, valamint a két különböző változatban megjelent vinyl (90 példány a "kormozott" és 400 darab a fekete bakelitből) meglepő módon (vagy annyira mégsem, hiszen rendkívül kevesek zenéje ez a műfaj) még mindig kapható (habár a 90-es széria már csak különböző aukciós oldalakon, természetesen brutális árakon), így az érdeklődők bátran rohamozhatnak a Steinklang kiadónál, vagy egyéb európai terjesztőknél.

 

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.