Bevallom, nehezen szántam volna rá magam, hogy kritikát írjak a magyar ACTUS csoport tavaly novemberében a HammerWorld (komolyan, ennél sokkal kínosabb ötletekről is szóltak egy időben a pletykák) és a Hyperborea 777 címkéjével megjelent különleges jelentőségű korongjáról, hiszen a szóban forgó kiadvány korábbi, mára már klasszikussá nemesült szerzemények átgyúrását tartalmazza, így rendkívül különös érzések (érzelmek) egész sorát generálta bennem. Ennek tükrében, hosszas vívódás után döntöttem úgy, hogy értékelés helyett ezúttal inkább "mindössze" egy bemutatást "vetek papírra", így tehát jelen írásom rendhagyó módon egyfajta útmutató és ajánló, a következtetések levonását a kedves olvasókra bízom.

Egy ACTUS-korong megszületése mindig rendkívüli esemény, beszéljünk akár a formáról, akár a belső értékekről, így tavaly sem történhetett ez más módon. A csoport szellemei vezére (Kulcsár Attila) jó érzékkel és kellő eleganciával egyengette a lemez világra jöttét (hírmorzsák az interneten, előzetesek az albumról), amely végül hivatalosan egy novemberi estén öltött testet, egészen pontosan az A38 koncerttermében lebonyolított lemezbemutató előadás alkalmával. Az önmagát az organikus zene megteremtőjeként definiáló csoport 10 régebbi dalt burkolt új köntösbe, formált sokkal inkább élő hatásúvá, köszönhetően természetesen elsősorban a kiadványon felbukkanó zenészek népes hadának. A nyitó Babel Pittel és még négy társával a Sacro Sanctum album, az Apocalypse-szel és a Ceremonyval a debütáns A Way To The Empire Of Strength And Order korong, és végül három szerzeménnyel a második sorlemez, a Das Unbennenbare  képviselteti magát az Essence első felvonásában, mindennemű időrendiséget figyelmen kívül hagyva, szétszórva az ezüstös diszken. Személy szerint a Manifestationt hiányolom finoman (vagy inkább rendkívül határozottan) az Again And Again EP-ről, de elképzelhető, hogy a szerzemények kiválasztása során csak az albumokat vették figyelembe. A dalok erőteljes átfogalmazásban kerültek a lemezre, de azért a többség így is rögtön felismerhető már az első másodpercekben, különös és borzongató időutazásra invitálva ezzel a hallgatókat, egy spirituális kalandozásra, a zene hangjai által. 

Az alapelemek közül a tűz egyértelműen fellobogott ismét, de legalábbis szikrák gyúltak, jelezve, hogy a szellem világosságának tisztán tartása továbbra is az ACTUS egyik legfontosabb célja, az erre való törekvés pedig egyértelműen sajátossága. Az útonjáráshoz az útmutató természetesen feltétlenül szükséges, az pedig, hogy erre milyen mértékben alkalmas az Essence, azt döntsék el a hallgatók maguk.

A csomagolás láthatóan aprólékosan kidolgozott, a booklet kellően informatív, dalszövegekkel és zenekari leírásokkal (magyarul és angolul), de a Hammer-logó, valamint a harsányan éktelen vonalkód és egyebek egy kissé lerontják az összképet, sajnos.