HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2012.01.07. 16:00 balazs_k

TRIARII - Exile CD (Eternal Soul, 2011)

Címkék: lemezkritika

A nagyszerű bemutatkozó kislemez (Triumph, 2004) és a jól sikerült, széles (megérdemelt) közönségsikert eredményező két nagylemez (Ars Militaria, 2005; Piece Heroique, 2006) után a harmadik nagylemezzel (Muse in Arms, 2008) kezdett kicsit halványulni a Triarii csillaga, az a lemez már nem volt annyira átütő, mint elődei, a kifáradás jelei mutatkoztak rajta, egy-két jobban eltalált darab mellett nagy átlagban eléggé középszerűnek volt mondható (nem volt rossz önmagában, csak az előzmények után többet várt volna az ember a martial industrial mondhatni vezető zenekarától). Három év után (ami az eddigi legnagyobb szünet volt a formáció történetében) itt egy új anyag, az év utolsó napján megjelent Exile, és mindenki kíváncsian várta, hogy most mire volt képes Christian Erdmann, merre megy tovább a Triarii. Nos, azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy ott folytatta, ahol legutóbb abbahagyta. Olyannyira, hogy korábbi motívumok szinte egy az egyben visszaköszönnek ezen a cd-n is. Már a nyitó Monstranz című tételben is vannak dallamok, komolyzenei darabokból átvett futamok, melyek a korábbi anyagokat idézik, de mindez leginkább a második számban, a lemez slágerének szánt/tekinthető Emperor of the Sunban csúcsosodik ki. Ebben az előző lemezről ismert Europa című dal idéződik elég erőteljesen meg, mind zeneileg, mind az ének szempontjából, az ember szinte várja, hogy az első sor után megszólaljon az a markáns, fékcsikorgásszerű effekt, ami oly jellemző az említett számra, és nem is kell nagyot csalódnia, mert bár az első sor után nincs ott ez a hang, de az első versszak végére már meg is érkezik, hogy aztán még többször visszatérjen (szintúgy a következő dalban, az ismét egy korábbi darabra emlékeztető, címadó szerzeményben, ahol még sűrűbben is felbukkan, mint az Emperor of the Sunban - úgy látszik, Christian kedvenc hangmintája ez). Ez ezt követő Iron Fieldsben pedig a jellegzetes fuvoladallam lehet ismerős korábbról, és még hosszan lehetne sorolni a példákat. Mégis azt mondom, hogy mindezek ellenére is kimondottan jól sikerült ez az anyag, jól szerkesztettek a dalok, élvezetes a hangszerelés, tökéletes a megszólalás, minden a helyén van, nincs olyan üresjárat, mint a Muse in Arms esetében volt. Ez persze annak is köszönhető, hogy sikerült jól eltalálni a formátumot egy hétszámos, félórás minialbum képében, ami nem engedi, hogy unalmassá váljon az anyag, mintegy a Triarii esszenciáját tartalmazza, töltelékszámok, mellékvágányok nélkül. De hogy áldozzanak a mennyiségben hívők oltárán is, az utolsó szám végére másfél perc csendet tettek, hogy ezzel elérje a lemez a 30 perces hosszt (persze ez csak a látszaton segít, és akár ellenkező hatást, csalódottságot is kiválthat). A 6-paneles digifile cd 2000 példányban jelent meg, úgyhogy attól nem kell félni, hogy hamar elfogy, de aki eddig szerette a Triariit, az mindenképp szerezze be, mert nem fog csalódni. És a zenekarral ismerkedőknek is ideális lehet ez a lemez, benne van minden, amiért a Triariit szeretni lehet, nem túl hosszan, elsőre is könnyen befogadható formában.

http://www.triarii.de
http://www.eternal-soul.de

8 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szerintem is egész jó anyag lett, valóban kevesebb a kitöltőszám, mint az előző lemezen. A hangzása is nagyon megkapó és kellemes hallgatnivaló, de szerintem Christian a jórészt már az első lemezén lefektetett alapokra építi fel minden munkáját, igazából nagyon nincs új ötlet a dalokban, csak a (hang)techinkai megoldások egyre jobbak. Persze ettől még nagyon jó a zenéje és joggal mondhatjuk, hogy a Triari az ezredforduló utáni martial industrial alapvetése. Talán ezért sem mer újítani...

Amúgy a "slágerszámhoz" még annyit, hogy valóban nagyon hasonlít a Europa című daloz, a szövege is zavaró hasonlóságokat mutat. Sőt, igazából minden slágerszáma (On wings of steel - szintén a lemez második száma vagy a kislemezen We are one) nagyon hasonló zenei ötletekkel dolgozik.
@bercesa: Szerintem az első és a második lemez között még volt egy kis fejlődés, továbblépés (pl. az ének terén, meg hatásosabbak lettek a dalok), de azóta valóban csak a bevált formát hozza. Mondjuk a másik oldalról az is igaz, hogy a Triariitól nem is tudnék nagyon mást elképzelni.

És igen, a We are one volt a másik, amire első hallgatáskor azt gondoltam, hogy hasonlít az Emperor of the Sun, de aztán tüzetesebb hallgatás után rájöttem, hogy az Europához sokkal inkább hasonlít.
Igen, pont Facebookon írtam Jánosnak, hogy ez az általa meghatározott zenei forma és "veszélyes" lenne, ha új dologgal kezdene el kísérletezni és kicsit mást adna ki a név alatt, mint amit eddig megszoktunk tőle. Meg ha úgy vesszük ez egy nagyon tökéletes, fennkölt és monumentális zenei forma, nagyon nem is lehetne mást - és jobbat - csinálni :)
Csak sajnos kezd önismétlésbe fulladni.
@bercesa: A rockerek hasonló esetben az AC/DC-re meg a Motörheadre szoktak hivatkozni: mindegyik ugyanazt csinálja több mint 35 éve, és pont abból lenne óriási botrány, ha kicsit is mást csinálnának.
Tiszteletem!

Más véleményen vagyok. Nem lett ez rossz Triarii lemez, hangzatos, ismerős, jóleső panelek vannak benne de sok helyütt túlságosan is ismerős, olyannyira visszatérő motívumok vannak benne,hogy néha fel kell kapnom a fejem,hogy ez melyik album is. (Igaz, ez a számcímekre és a szövegrészekre is).
Talán az általad említett rockegyütteseknél magasabb szint várható el zeneileg is egy olyan együttestől, amely egy olyan műfajt képvisel, ahol a szellemi kvalitások igencsak mérvadóak.
A metal zenékben egyébként mondhatni otthon vagyok. A Primordial idén kiadott egy lemezt, amely szintén igen jól sikerült,ha most hallanám először, rögvest a szívem közepén találna helyet magának, így viszont egy remekül felépített de újat nem nyútjó sorlemez lett. Persze aki ennyire egyedi zenét játszik, mint a Triarii vagy a Primordial annak nehéz újat mutatni,hisz úgymond saját stílust, mindenesetre saját hangzást teremtettek. Ettől függetlenül, ha nem is az egész lemez de egy-két szám erejéig lehetett volna, nyitni új irányba, így a közönség reakciói is kiderültek volna és meglett volna a szellem újabb térfoglalása is.
@Hulla89: Szerintem nagyrészt egyetértünk. Amit az első bekezdésben írtál, kb. azt írtam én is a cikkben meg a hozzászólásokban. Amit meg a végén, azzal is egyet tudok érteni nagyjából, és egy hosszabb anyagnál (mondjuk a következő nagylemeznél) gondolom előfordulhatnak majd ilyen számok is, ahogy korábban is voltak. De persze nagyon más nem várok/nem igazán tudok elképzelni.
Nekem a zenei motívumokban itt-ott tapasztalható hasonlóságok ellenére tetszenek a dalok, a heroizmus, az erő, a harmónia mindegyik dalban benne lakozik.

Az "Emperor of the Sun" valóban az album vezérdala, egyetlen logikai bakit vélek felfedezni a szövegében, de az is lehet, hogy nem gondoltam még át kellően az üzenetet. A "napcsászár" (Emperor of the Sun) titulusról ugye történelemben járatos személyeknek a későókor olyan uralkodói ugranak be, mint Aurelianus (270-275), vagy Iulianus (361-363), akik az ősi római vallást és a napkultuszt (Sol Invictus) az újplatonista ideológiával ötvözve próbálták megújítani a birodalmat és a társadalmat, s szembeszálltak az olyan egyre jobban nyomuló, tájidegen és kultúraromboló keleti misztikus tanokkal, mint amilyen a kereszténység is volt. Namost ebben a kontextusban az "Emperor of the Sun" a konzervatív tradíciók és az 1000 éves hagyományok védelmezője. Hogy jön akkor a dal üzenetéhez az a sor, hogy "I'm the New World Order"? Az Új Világrend ugye ebben a kontextusban a kereszténység, áthallásban - mert ugye minden Triarii nóta üzenete áthallásos a XX-XXI. századra - pedig a modernkori liberális pénzarisztokrácia világhegemóniája (Novus Ordo Seclorum, lásd az egydolláros Illuminátus képét és feliratát), amivel ugye egy napcsászár csak szembe mehet.
Belinkelek még egy saját nótát, nem vérprofi, de illik az oldal zenei irányához. :)

www.youtube.com/watch?v=YABeADAZsEQ