A rendkívül sikeresnek mondható, 2007-es Good Infection óta várják a Joseph Budenholzer vezette amerikai BACKWORLD zenekar rajongói a csoport régóta ígérgetett új albumát. Nos, az érdeklődők az idei esztendőben lélegezhettek fel (megjelent a Come The Bells), nekem pedig (sokad magammal együtt) abban a szerencsében volt részem, hogy Lipcsében élőben is megcsodálhattam a csoport legfrissebb elképzeléseit egy hihetetlenül elragadó, varázslatos koncert formájában. Az élő produkció csaknem tökéletesnek bizonyult, most azonban következzen a lemez kiértékelése, elemzése.

Rögtön kezdésként a nyitó Eveningward egy rendkívül visszafogott, ennek ellenére érzelmektől duzzadó álomszép tétel zongorára (Micki Pellerano), hegedűre (Christiana Key) és csellóra (Noah Hoffeld) komponálva, egykedvű narrációval, visszafogott effektekkel. Rendkívüli módon magával ragadó darab, nem is az a tipikus "első dal a lemezen", ettől függetlenül pompásan eltalált, szunnyadó, mégis energikus. A címadó Come The Bells azonban már egy klasszikusnak mondható akkordbontásos Budenholzer-szerzemény, az előzetesen beharangozott háttérben meghúzódó, ám mégis nagy jelentőséggel bíró effektvarázslattal. Finom kis díszítésekként zizegnek az éppen aktuális dalba ágyazva ezek az apró-cseprő zajok-zörejek, de Joseph kimondottan jó érzéssel adagolja ezt a fajta finom elektronikát. Nem kapkod, nem esik túlzásba, mindenhol csak az és annyi szól ami és amennyi szükséges. Még inkább igaz ez a Night Of The Sensesre is, ahol ismét a zongoráé a főszerep. Ringatóan lágy zene ez, csak úgy repülnek a percek a lemez hallgatása közben, Zef Noise másodhegedűs munkájával megerősítve ebben a dalban. A That I Had Wings talán a legfelkavaróbb, hatványozottan érzelemgazdag kompozíció a korongon, egyértelműen mély benyomást gyakorol a hallgatókra. Az Everything That Wishes For Eternal Light esetében érezni úgy először, hogy egy picit "leül" az anyag, itt mintha túl sok lenne a felesleges időhúzás, ám végül egy csodaszép vonós darabbá érik a mű, határozottan pozitív irányba billentve a mérleg nyelvét, megnyugtatva ezzel a felzaklatott kedélyeket. A Mirror Of Morning továbbra is csendes, nyugodt vizeken evezve vezeti tovább a lemez fonalát, kapkodásnak nyoma sincs, lágyan szól a hegedű és a cselló, ének itt nincs is, inkább csak egy kis szövegmondás, de az sem tolakodóan, inkább csak a háttérben megbújva. A The River Runs North As We Sleep is ezen a vonalon halad tovább, úgy, hogy a vonós hangszerek itt már csaknem teljes egészében uralják az összképet. A One Returns To One ezzel szemben egy puritán gitáros tétel, Joseph megbicsakló, érzelmekkel mélységesen átitatott hangjával. Az album végéhez közeledve a Language Of Dreams - To You The Night Is Bright As The Day páros tartogat meseszép perceket, az előbbi egy gitáros darabként, míg az utóbbi hangkollázsszerűen, sok vonóssal. Zárásként a Dawn Is Come szinte dübörgésként hat a lemez korábbi nyugodt percei után, így az ébredő Nap sugaraival a hallgató is örömmel nyugtázhatja, a BACKWORLD ismét színvonalas, magabiztos produkcióval rukkolt ki a Come The Bells által, amely ugyan apróbb hibákat is rejt magában, de összességében rendkívül kellemes hallgatni való.

Habár a három év leforgása alatt New Yorkban rögzített anyag eddig csak CD formájában jelent meg, de a pletykák szerint Joseph nem zárkózik el egy bónuszdalokkal megerősített bakelites verziótól sem, így a türelmesebb gyűjtőknek esetleg érdemesebb még egy kicsit kivárniuk, talán nem teszik majd hiába, persze azt sem szabad elfelejteni, hogy eddig a csoport nem igazán kényeztette el a rajongóit bakelites albumkiadásokkal, szóval ki tudja...