HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2011.11.30. 22:00 sorger

ACTUS a Dunán - 2011. november 4. Budapest, A38

Címkék: koncertbeszámoló

A közelmúltban egy hűvös, borongós őszi estén újra budapesti színpadon volt látható-hallható az ACTUS csoport. A Kulcsár Attila irányításával működő, immáron csaknem negyedszázados formáció fellépései minden alkalommal gondosan megtervezett, élményszámba menő audio-vizuális előadások, így az előzetes várakozásoknak megfelelően most is egy különleges élmény megvalósulását remélhette az A38 Hajóra kilátogató nézősereg. Legutóbb 2006 márciusában a szintén budapesti Artus színházban lépett hazai porondra a zenekar, így előre borítékolható volt a felfokozott érdeklődés a publikum részéről,minden adott volt tehát, hogy egy remek előadás élményével gazdagabban távozhassunk a helyszínről a záróakkordok lecsengését követően, a habot a tortán pedig a megváltott belépőjegy mellé járó ropogósan friss (ellenben a Hammer-logótól kissé bizarr mellékízt eredményező) ajándék CD, az Essence Vol. 1, jelentette, amit a helyszínen lehetett birtokba venni.

 

Egy (annyira nem is) rövid, hullámzóan magával ragadó introt követően a Babel Pit (Bábeli Gödör) indította útjára az előadást és rögtön az első hangok után egyértelművé vált, az előzetesen meghirdetett erőteljes újraértelmezések a korábbi klasszikus darabok által ellenállhatatlan módon facsarták ki és rendezték át az ACTUS csoporttal szemben eddig kialakított, stabilnak vélt elképzeléseimet. A színpadon hangszer(es)ek "tömkelege", jelesül egy komplett, standard dobfelszerelés, egy ütős-hangszeres blokk, gitár, basszusgitár, szintetizátor, valamint laptop és a vokálmikrofonok, a 6 zenész által életre keltve. A gitár (Jülek Tamás) erőteljesen torzítva, a basszusgitár (Fukk Attila) kicsit túlvezérelve dörrent meg, a dob (Jankai Valentin) csattogó alapot biztosítva hozta az ütemeket, míg a Kuli László által uralt ütős-szekció gyakorlatilag teljes mértékben a háttérbe szorítva örvénylett megbújva az emelvényről áradó hangmasszában. Ami sajnos már az elején kiderült (korábban is jellemző volt a Kulcsár AttilaMoldován Viktória duóra), a vokálokkal ez alkalommal is komoly problémák adódtak. Ütemtévesztések, csúszkáló, hamis hangok és szövegrontások (esetleg átiratok?) jellemezték a vokális munkát a páros részéről. Attila mély átéléssel, gyakran erőteljesen gesztikulálva adta elő mondanivalóját, de ezen túl minden egyéb megnyilvánulása kívánnivalót hagyott maga után, sajnos. Ez a probléma nála már gyakorlatilag a kezdetek óta fennáll, de talán még mindig nem lenne késő csiszolni rajta, még annak ellenére sem (vagy talán éppen azért), hogy az ACTUS esetében a zene hangsúlyozottan inkább egy a hangkeltés eszközeivel közvetített spirituális törekvés. Megjegyzem, véleményem szerint nagyon-nagyon hiányzott a pozitív összhatás megteremtéséhez a korábbi megmérettetések során brillírozó Duck János erőteljes, markáns vokális munkája (valamint az akusztikus gitárja). Ez a probléma talán az Introduction To The Science Of Death (Bevezetés a Halál Tudományába) című tétel előadása során csúcsosodott ki leginkább, sajnálatosan fülsértő módon. Ettől függetlenül természetesen érdekes volt hallani a jól ismert klasszikus darabok (Totális Mozgósítás, Üzenet Hyperboreából, Róma és így tovább) újraértelmezett verzióit (a csoport komplett életútját végigkísérő ismeretlen távlatok határait feszegető, megtorpanást hírből sem ismerő mágia a problémák sokasága ellenére is egyértelműen kibontotta szárnyait a hajó gyomrában), még akkor is, ha a közönség számos tagjával a későbbiekben ezt részletesen megvitatva, nem minden újítás szolgált egyértelműen a produkció előnyére. Ez volt a harmadik alkalom, hogy koncerten szemlélhettem az ACTUS produkcióját és az eddigi véleményem továbbra is tartja magát, miszerint a csoport sajnos nem képes élőben visszaadni azt a varázslatot, amit a korongokon rendre előidéz, még ha egy kicsit fáj is ezt leírnom, hiszen minden negatívum ellenére is az egyik legjelentősebb produkciót a színtéren belül továbbra is ők nyújtják nekem (és még sokaknak).

 (A képekért köszönet Föld Juditnak.)

7 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az én csalódottságom akkor teljesedett ki igazán, amikor másnap meghallgattam az új cd-t. Mert lemezen ezek az átdolgozások teljesen jók, nekem kimondottan tetszenek. Kár, hogy ez nem jött át a koncerten, nem úgy szólalt meg. A hangzással nem volt gond, nem úgy a megszólással. Az elektromos gitár sajnos agyonnyomott mindent (nem hangerőben, hanem érzetben), legfőképp a zenei alapot nyomta el, pedig annak kellett volna a leghangsúlyosabbnak lenni, mert így nem jöttek át az apró részletek, finomságok. És persze nagyon hiányzott az akusztikus gitár is (meg a hozzá tartozó ének). A lemezen jóval több az akusztikus, és kevesebb az elektromos/torzított gitár, ha ez így jelent volna meg a koncerten is, akkor szerintem mindenki elégedettebb lett volna (sokan hiányolták ugyanis az akusztikus gitárt). A látványt sem éreztem annyira erősnek, nekem ez a sok piros fény kicsit nyomasztóan hatott, meg hiányoltam a vetítést is. Attila nyilatkozta, hogy most már azért is lehet(ne) több koncertet játszani, mert a legtöbb helyen már rendelkezésre állnak azok a feltételek, amelyeket ő mindig is elvárt volna, hogy teljes körűen meg tudja valósítani az elképzeléseit. És az A38-on, mint láthattuk, valóban lett volna lehetőség mindenre.
Természetesen ebben a csalódottságban az is szerepet játszhatott, hogy akkor még nem ismertem az új anyagot, így a régi forma, a régi hangzás volt a fejemben, ahhoz viszonyítottam mindent. De ha jövőre tényleg lesz 25 éves jubileumi műsor, akkor mindenképp elmegyek, így, hogy már ismerem a számokat, várhatóan jobban fog tetszeni (és hátha lesz akkor már akusztikus gitár is). Mondjuk tartok tőle, hogy legközelebb már az addigra elkészülő Vol. 2 anyagát fogják előadni, ami valószínűleg ugyanígy ismeretlen lesz számomra a koncert idején, bár azért egy jubileumi fellépésnél csak hosszabb lesz a műsoridő (ennek a mostaninak kicsit hamar vége lett), és beleférnek dalok mindkét új anyagról (meg esetleg pár régi verzió is).
Egyetértek, a metalos gitár mindent szétvert... bár ezt sajnos már máshol is tapasztaltam, valószínűleg egy ilyen helyen 9 rock/metal bandára jut egy nem gitárközpontú zenére, így nem csoda, ha a hangmérnök arra jobban figyel. A lemezen valóban sokkal jobban ki van keverve minden...
Egyértelműen csalódás volt a koncert, már megint. Azt hiszem ezen túl csak lemezen hallgatom az Actust, habár az Essence-től sem ájultam el különösebben.
@bercesa: Azért az A38 annyira nem rock/metal hely, nem az a fő profilja. Meg úgy általában nem lett volna rossz ez a hangzás, arányosan szólt nagyjából, csak az "ACTUS-hoz képest" volt zavaró (legalábbis számomra mindenképp).

@AndorIstván: Kíváncsian várjuk a lemezkritikát...
Tekintve az hangzást, nekem ez volt az első, és minden bizonnyal az utolsó Actus koncertem...
Azért azt megjegyezném, hogy a korábbi műveiket vették alapul a mostani Essence válogatáslemezekhez.
Mindenképpen becsülendő, hogy kiléptek a régi kereteikből és másféle megközelítésben próbálják a dalaikat közvetíteni. A hangzás itt-ott tényleg nem volt a legjobb, de egészében messze nagyon jó volt.
A Vol. 2-ön egy új szerzemény is lesz,de addig itt van egy kiváló régi dalnak az újraértelmezése:
soundcloud.com/actus/the-decay-of-a-body-is-the
További legjobbakat mindenkinek!
@Ratsui82: Igen, ezt (régebbi darabok újraértelmezése) eddig is tudta szerintem csaknem mindenki, akit érdekel a csoport munkássága. Elsősorban nem is az új köntössel van a baj szerintem (habár én a klasszikus verziókat az ACTUS esetében jobban kedvelem), hanem a megvalósítással, a formába öntéssel és ebben az esetben részemről kizárólag az írás apropójául szolgáló A38-koncert kapcsán. Megjegyzem, gondolom a színpadon állva más lehetett az élmény...