Bő egy hét múlva Budapesten koncertezik a jelenkori neofolk élet egyik zászlóshajója, a dán OF THE WAND AND THE MOON. Ennek, valamint a nemrégiben megjelent friss albumnak apropóján és egyéb események kapcsán kérdeztem a zenekar ügyeiről a csoport vezérét, Kim Larsent, aki néhol ugyan kissé álmatagon, néhol azonban meglepően vidáman, de hosszas unszolás után osztotta meg információmorzsáit velem és a magyar rajongókkal.
- Mesélj kérlek az OF THE WAND AND THE MOON jelenéről és közeli jövőjéről, valamint a szeptemberben megjelent új lemezről, a The Lone Descentről! Több koncertet is adtál az ősz folyamán, többek között a DEATH IN JUNE társaságában. Ezeken milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?
- Igen, az új album most jelent meg és azt hiszem egyértelműen érezhetőek rajta a változás jelei. Nem akarom folyamatosan a múlt ösvényét taposni, mindeközben persze megtagadni sem fogom azt. Volt korábban néhány felvezető kislemez is, amik egyértelműen a tapogatózás jegyében fogantak, kerestem a megfelelő hangzást, kísérleteztem a hangszereléssel, szabadjára engedtem a fantáziám. A We Are Dust című kislemezes dal végül az albumra is felkerült.
Valóban, volt több közös műsorunk a DEATH IN JUNE társaságában Belgiumban, Németországban és Dániában. Voltak apróbb kellemetlenségek, de összességében érdekes és kellemes emlékeket gyűjtöttem. Előfordult, hogy bizonyos alkalmakkor heten léptünk színpadra, ezáltal több lehetőségünk volt kísérletezni, így a hangzás is egyértelműen gazdagabb volt, kipróbáltunk eddig nélkülözött dolgokat is. Azt hiszem, mindenképpen pozitív előrelépést produkáltunk.
- Hamarosan Budapesten adsz koncertet. Én már nagyon várom az eseményt, és sokan vannak még így ezzel rajtam kívül is. Te hogyan készülsz a magyarországi bemutatkozásra?
- Még soha nem jártam Magyarországon, így természetesen nagyon kíváncsi vagyok a fogadtatásra. Készülünk a koncertre, egy keveset próbálunk is, de azt hiszem, minden a legnagyobb rendben lesz.
- Milyen felállásban lép színpadra a zenekar és milyen programra számíthatunk? Személy szerint a Gal Anda az egyik kedvenc számom a zenekartól. Mire készüljek, hallhatom majd élőben ezt a dalt?
- John Murphy (KNIFELADDER, DEATH IN JUNE, SPK stb.) csatlakozik hozzám erre az estére. Ő egy élő legenda, mindig öröm vele dolgozni. Az új dalok egy kicsit sűrűbbek a hangszerelés szempontjából, így várhatóan inkább a régebbi szerzeményekre koncentrálunk majd Budapesten és lehet, hogy a Gal Anda is terítékre kerül. Majd meglátjuk…
- Az OTWATM mellett a SOLANACEAE-ben is érdekelt vagy. Mesélnél erről bővebben is?
Akad esetleg még más zenekar amelynek része vagy?
- A SOLANACEAE-t elsősorban olyan amerikai zenekarok ihlették, mint a NOVEMTHREE és az ARROWWOOD. Belőlük, a pszichológiájukból, az érzéseikből nagyon sok ihletet merítettem, de itt meg kell még említenem az angol CURRENT 93 bizonyos korai munkáit is, elsősorban a gitárosabb darabokra gondolok, természetesen. Valójában még az OTWATM megszületése idején megírtam 3-4 dalt, de úgy éreztem, hogy pihentetnem kell ezeket az ötleteimet, így a Nighttime-lemezre nem is kerültek fel, sőt egy külön projekthez szántam őket. Telt az idő, újabb dalok születtek és egy napon elérkezettnek véltem a pillanatot, hogy egybefűzzem ezeket a szerzeményeket egy album formájában, így megszületett a SOLANACEAE. Úgy érzem, ez egy nagyon jól sikerült produkció, hihetetlenül büszke vagyok rá, és nagyon jó volt együtt dolgozni néhány kollégával, baráttal, mint például Pythagumus Marshall (NOVEMTHREE), Chelsea Robb (ARROWWOOD), Michael Laird (UNTO ASHES), John van der Lieth (aki most a SONNE HAGAL-t erősíti) és így tovább. Számos egyéb csapatot is sújtok a jelenlétemmel, így a LES CHASSEURS de la NUIT soraiban is feltűnök néha, valamint a funeral doom BLACK WREATH és a szintén honfitárs BLAZING ETERNITY-ben is szoktam gitározni, velük egyfajta különleges dark-black zenét játszunk, de meg kell még említenem a SONNE HAGAL, a SOLBLOT és a DIE WEISSE ROSE csoportokat is.
- Mennyi zenét hallgatsz a hétköznapokban? Mit gondolsz az elmúlt évek változásairól a "neofolk és társai" körében? Szerintem nyilvánvalóan erős visszaesés tapasztalható több fronton is, így például kevesebb koncert szerveződik, melyeken a közönség is alacsonyabb számban képviselteti magát, a speciálisan a műfajra szakosodott magazinok többsége pedig megszűnt, ellenben rengeteg felemás, illetve kevéssé értékelhető zenekar jut megszólaláshoz például mp3-válogatásokon, CD-R/mp3 albumokon, ami szerintem egyértelműen negatív befolyással bír.
- El kell ismernem, viszonylag ritkán hallgatok zenét, talán azért is, mert éppen elég időt töltök az általam kreált zenei világban. A neofolk-jelen számomra egy ismeretlen terep, nem igazán követem a színtér alakulását, formálódását. Azonban a BLOOD AXIS zenekart kétszer is megnéztem a legutóbbi európai turnéjuk alkalmával és nagyon élveztem az előadásaikat, és természetesen voltam néhány DEATH IN JUNE-koncerten is. Ami a lemezeket illeti, hamarosan lesz egy SOLBLOT album, az új SONNE HAGAL is nagyon jó lesz, különösen miattam (ha-ha), és úgy tudom, a FIRE AND ICE is dolgozik az új korongon. Ajánlom még figyelmedbe az új JANNERWEIN- és ARROWWOOD-albumot is.
- Megemlítenél néhány általad nagyra tartott albumot, illetve zenekart 2010-ből?
- Hm, a francba, most megfogtál… Mindig összekeverem az új megjelenéseket és nem nagyon szoktam megjegyezni a friss dolgokat, így talán jobb lesz, ha mást kérdezel meg erről (nevet)…
- Mesélnél egy kicsit a dán színtérről? Akadnak koncertek, zenekarok, akikre érdemes figyelni?
- Szépen csendesen (néha kicsit kevésbé csendesen) zajlik az élet erre mifelénk, de azért vannak jó zenekarok, mint például a DIE WEISSE ROSE, a PARZIVAL, a KLOSTER, a MOONGAZING HARE és még egy pár…
- Esetleg valami, amit én elfelejtettem megkérdezni, de te szeretnéd elmondani?
- Egészségedre, Gergő!
- Hm, nem pont erre gondoltam, de azért értékelem! Köszönöm az interjút!
- Köszönöm a támogatást!
