HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2011.10.16. 12:00 sorger

CULT OF YOUTH - Cult Of Youth (Sacred Bones Records, 2011)

Címkék: lemezkritika

A hazánkban eddig talán kevésbé ismert, viszonylagos termékenységgel munkálkodó amerikai Sacred Bones kiadó egyik aktuális üdvöskéje a velük honfitárs CULT OF YOUTH zenekar. A hozzám eljutó eddigi kiadványaik nem nyűgöztek le különösebben, ellenben a legfrissebb, nemes egyszerűséggel a formáció nevét viselő korong már többször is elismerő bólogatásra késztetett.

Mondom ezt annak ellenére, hogy a nyitó New West felvezető dobtémája egyértelműen és botrányosan emlékeztet óvodás korom egyik legnagyobb zenei arculcsapására, a "legendás" BONEY M Rasputin című szerzeményére. Ellenérzéseimet sikeresen leküzdve a folytatásban azért jönnek az értékelhetőbb pillanatok is, nevezetesen akusztikus gitárra és kapkodó dobokra épített pop-folk-rock dalok, kicsit a 80-as évek szellemében, bőséges énekkel, határozott basszusgitárral és dühödt vidámsággal. Talán a néhol túlzásba vitt csordavokál bánthatja még a kedves hallgató érzékeny fülét, különösen ahol ezt határozottabban kiemelve hamiskásan is cseng az énekszó, de ezen kívül nincs különösebb baj az anyaggal. Illetve lehetne egy kicsit rövidebb, szerintem ebből a fajta muzsikából éppen elég 20 perc egy lemezen. A Casting Thorns viszi nálam a prímet egyértelműen, a Weary-vel karöltve. Ebben a két dalban megkapjuk mindazt, amiért egyáltalán érdemes erről a zenekarról, valamint a lemezükről megemlékezni. Finom harmóniák, zakatoló gitárok, precíz ritmusszekció és egy kis érzéssel adagolt hegedű a háttérben. Ebből a két dalból érdemes lett volna (érdemes lenne?) egy kislemezt a piacra dobni. Ritkán írunk effajta zenékről itt a dp oldalain (talán a NAEVUS áll velük a legközelebbi rokonságban, meg egy picit a SUB LUNA), de úgy gondolom ez a korong feltétlenül megérdemel ennyi méltatást a részünkről. A hajrába kanyarodva még a The Pole-Star és a Lorelei (itt nagyon távolról, de még a DEATH IN JUNE neve is felrémlik) okoz emlékezetes perceket, így kellemes érzésekkel araszolhatunk a lezárás felé.

A Sean Ragon által vezetett kvartett albuma CD és LP formájában is beszerezhető a kiadótól, illetve elvétve néhány európai terjesztőnél is felbukkant már. Egy próbát érdemes tenni vele...

sacredbonesrecords.com

1 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Számomra kellemes meglepetés volt ez a lemez. A zenekar korábbi anyagai nem fogtak meg annyira (azokkal sincs különösebb baj, csak elmentek mellettem), ez viszont már első hallgatásra megérintett, azóta is sokat hallgatom. Tetszik ez a lendületes, (post)punkos, new wave-es neofolk, különösen a dob meg a basszus összjátéka adja a lemez érdekességét. A hossza is ideális (38 perc), ennél több már tényleg sok lenne, de ennyi még belefér, és kell is.