HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2011.07.22. 10:00 sorger

CAFE DE L'ENFER - Marchant A Quatre Pattes An-Devant De La Redemption CD (Steinklang Industries, 2011)

Címkék: lemezkritika

Előzetesen sok jót (néhány kevésbé jót is) hallottam erről az erősen titokzatosságba burkolózó osztrák formációról, volt ahol a military pop és a neoclassical új üdvöskéjének tartották őket, valamint egy személyes beszélgetésünk során konkrétan a Steinklang-főnök Max is az egekig magasztalta a szóban forgó kiadványt - és úgy általában a csoportot is - (az ORDO ROSARIUS EQUILIBRIO és a DERNIERE VOLONTE közé helyezte a csapatot), így izgalommal vegyes érdeklődéssel helyeztem a korongot a lejátszómba.

A nyitó Je Ne Veux Plus Etre Pieux egy pergően feszes dobbal, csemballóval, csellóval, zongorával kísért kellemesen csordogáló szerzemény, a vokálok inkább csak színezésként bukkannak fel, ami nem is jelent különösebb problémát, ellenben már itt meg kell említenem a korong legnagyobb hibáját, nevezetesen a néhol erősen műanyag hangszíneket. Amikor több hangszer (vagy inkább hangszín, hiszen gyanítom, hogy minden szintetizátorral lett feljátszva, vagy gépen szerkesztve) harsog egyszerre, még nem is annyira zavaró, ellenben amikor valami (pl. a cselló) csak magában szól, akkor több mint zavaró ez a hiányosság. A folytatásban a La Foret Obscure során előtérbe kerülnek a fúvósók, valamint a férfi vokál és egy kicsit meg is pihen a csoport, kényelmes tempóban zajlanak az események minden különösebb meglepetés nélkül, viszont ha már a kiadó (és úgy általában a kritikusok is) a bevezetőben említett zenekarokat hozta fel viszonyítási pontként, meg kell jegyeznem, hogy a holland HERR és a francia LES JOYAUX DE LA PRINCESSE munkássága is egyértelműen tetten érhető a CDL dalaiban. Ha tovább megyünk, a címadó Marchant A Quatre Pattes An-Devant De La Redemption című szerzemény ellenben többé-kevésbé a német TRIARII zenekar hatását mutatja, míg a L'Automne egyértelmű és erőteljes neoclassical befolyással bír, erős kórusokkal, tisztán csengő szoprán énekkel. A Messaline a zenekar zordabb arcát mutatja, de ez sem rejt magában valódi meglepetést, hiszen ahogy haladunk előre, mindinkább felüti a fejét az önismétlés és az unalom. Az album hajrájába kanyarodva a zenekar ugyan tesz még egy kétségbe esett kísérletet a mundér becsületének megmentésére, de veszett fejsze nyele ez már csupán, amely egyértelműen egyfajta lassú agóniához vezet a kirobbanó lezárás helyett.

Nem rossz ez az album (nálam erős közepesre teljesített), csak kissé túlértékelt - elsősorban a kiadói felhajtásnak köszönhetően - és sajnos semmivel sem jobb az átlagnál. Idővel és az ötletek erőteljesebb, határozottabb gyomlálásával talán karakteresebb dalaik születnek majd, így egyértelműen arra biztatok mindenkit, hogy adja meg nekik legalább a minimális esélyt, hiszen rejtőzik bennük némi (eddig) feltáratlan, nyers potenciál.

A CD megvásárolható egy igen ízléses, 4 paneles digipak csomagolásban (a múlt század 30-as éveinek erotikától túlfűtött Franciaországára emlékeztető, női fotókkal illusztrált verziójában), illetve limitált díszdobozban, amelynek tartalma: 3 incses, 3 csak itt hallható dallal felvértezett bónusz CD-R (fekete pont, a rézangyalát!), képeslap, valamint egy 90x150 centiméter méretű francia zászló.

www.steinklang.at 

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása