HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2011.05.19. 20:00 sorger

NON - God And Beast CD (Mute, 1997)

Címkék: lemezkritika

Azt hiszem, túlzás nélkül, bátran kijelenthetem, nincs a dp-motiv olvasói között olyan személy, aki ilyen vagy olyan formában, ne találkozott volna már Boyd Rice nevével, munkásságával,  illetve az ő kis privát játszóterével, konkrétan a NON csoporttal. Ez az a formáció, illetve Boyd maga az a személy, amely/aki a tengerentúlról átnyúlva Európába, időről-időre képes lázban tartani, elborzasztani, meghökkenteni és olykor (valljuk be férfiasan) megnevettetni szeretve tisztelt zenei közegünk népes (?) táborát. A NON és szólóban (nem ritkán másokkal kollaborálva) maga Boyd Rice legendás kultuszlemezek egész sorát szabadította már sárgolyónkra, miközben állandó rendszerességgel, megbízható folyamatossággal azért fércmunkák tömkelegével is bőven ellát minket. Az alábbiakban egy olyan, több szempontból is mérföldkőnek tekinthető album kivesézése lesz terítéken, amelyre Boyd vitán felül gyakorlatilag a fél karrierjét építheti, hiszen a God And Beast album zsenialitása a mai napig megkérdőjelezhetetlen, arról nem is beszélve, hogy itt hallhatjuk eredeti formájában (az idők folyamán megszámlálhatatlan feldolgozást elszenvedett) a művész úr kétség kívül legnagyobb, legmerészebb húzását, a Total Wart.

Pillanatnyi habozás nélkül, rögtön a nyitó, címadó szerzeményben ömlik ránk a nyers, hisztérikusan éles zaj, kíméletet, megnyugvást nem ismerve, hallójáratainkat simogatva, vagy éppen pusztítva. Boyd persze még véletlenül sem énekel, inkább narrál, vagy hisztérikusan kántál és üvölt, tetszőleges sorrendben. Hihetetlenül tömény koncentrátumú masszát és néhány töredezettebb ritmust kapunk zene címén, az ehhez rendkívüli mértékben frappánsan társított mondanivalóval megkoronázva (diktátorok felemlegetése, stb.), vagyis indusztriális zajmasszát, az igazán nyers fajtából, a megfelelő módon és körítéssel tálalva. Több itt hallható darab is állandó vendég a NON egyre inkább ritkuló koncertjein, így a szerencsésebbek már biztosan elcsíphették, amint a Between Venus And Mars, vagy éppen Out Out Out gurgulázik a színpadról és persze az album megkoronázásaként a legvégén feldübörög a gigasláger Total War is, harsány szirénával, Boyd szikár, de karcos üvöltözésével. A már korábban megszokott módon természetesen ezúttal is rendkívül vegyes a kép a csoport ideológiáját tekintve (okkult, neopaganista, mizantróp, szexista koktélból erjesztve), de a művész úr sosem zavartatta magát ilyen apróságok miatt, a lényeg, hogy számára kristálytiszta a kép, zeneileg azonban valóban kimagasló élményt biztosít az album, szinte tökéletes formába öntve ezeket a harcias, lehengerlő kompozíciókat. Boyd Rice vitathatatlanul egyike az igazi utolsó mohikánoknak a 70-es, 80-as években kialakult klasszikus indusztriálban (annak ellenére, hogy nem ritkán giccses sanzonoktól sem riad vissza), és bár néha gyermeteg módon, kissé bohókásan, de azért töretlenül építi és rombolja párhuzamosan sajátságos zenei világát, népes rajongótáborának legnagyobb megelégedésére.

Feltétlenül meg kell említenem az albumon közreműködő társakat is, hiszen nélkülük nem lenne teljes a produkció, név szerint Dave Simmons (szintetizátor), Douglas P (vokál, gitár, csengettyűk) és a SORROW nagyasszonya, Rose McDowall (vokál), akik kivétel nélkül a mai napig a megfelelő barátságot ápolják hősünkkel. Az album jelentősége vitathatatlan, igazi mestermunka, azt gondolom, ezt legalább egyszer mindenkinek hallania kell!

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.