HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2011.01.18. 21:00 sorger

ELDAR - Amesha Spentas CD (Cold Meat Industry, 2010)

Címkék: lemezkritika

A katalán ELDAR kezdeti szárnycsapásaira 2008-ban figyeltem fel. Abban az időben szinte képtelenség volt elkerülni őket, az ember szinte belebotlott több kiadványukba is, hála ezért elsősorban a rendkívül ellenszenves (túlzás nélkül kártékonynak minősíthető) SkullLine "kiadónak". A csoport futószalagon érkező kiadványai hamar megismertették a duó zenei törekvéseit a nagyérdeművel és több lemezcég is felfigyelt rájuk, így a további megjelenésekben természetesen nem volt hiány.

Legfrissebb kiadványuk (a legendás Scontrum sorozat kilencedik része mellett) az Amesha Spentas album, a svéd Cold Meat Industry címkéjével. A kritikusok, illetve a kiadók által elsősorban TRIARII-, STAHLWERK 9- és TOROIDH-rajongóknak ajánlott zenekar a rendkívüli munkatempó dacára (nem egészen 3 év alatt 9 különböző kiadvány, a válogatásokat figyelmen kívül hagyva) az ELDAR képes egyfajta stabil (habár olykor határozottan megkérdőjelezhető) színvonalon egyensúlyozni, amit ugyan távolról sem tartok kiemelkedőnek, de azért említésre bőven érdemes, mindeközben egyértelmű számomra, hogy kissé drasztikusabban kellene gyomlálniuk, túl sok a kacat a szerzeményeik (és a kiadványaik) között. Az új album legmerészebb húzása, hogy minden eddiginél nyersebb, zajosabb és a harcias dobolás is egyértelműbb szerepet kap az ezt megelőző anyagokon megszokotthoz képest. A korábban említett zenekarokon túl én még az ARDITI munkásságát érzem erőteljesen, különösen a The Insurgents Shot című dalban, de a Died The Truth is a svédek hatását viseli magán, a diszkrét, némileg háttérbe húzódó női vokál ellenére is. Jobban sikerült darab még a nyitó Strange Madness, a kissé elmerengően melankólikus The Courtyard Of Fools és a nyersebb, harsányabb Asmodea, de az album igazából egy nagy tömör masszát képez, ami ugyan szürke és fátyolos többnyire, viszont egyszeri hallgatásra mindenképpen ajánlott.

A zenekar érezhetően lendületben van, temperamentumos, törekvő magatartásuk feltétlenül dicséretet érdemel, azonban felmerül a mennyiség romboló hatása is, így talán a kéziféket kicsit behúzva, jobban kiérlelt kiadványokkal messzebbre juthatnának.

4 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ez az Eldar nagy csalódás volt nekem. Azt hittem, hogy a Cold Meat azért csak jelent még valami színvonalbeli különbséget, de nem, ez a lemez nyugodtan megjelenhetett volna a Rage in Edennél, vagy akár a SkullLine-nál is (aminél nagyobb sértés nincs).

Mondjuk én korábban nem ismertem őket, még csak nem is hallottam róluk, myspace-martialt és SkullLine-kiadványokat elvből nem hallgatok.
@balazs_k: Megjegyzem, nem ez az első összefogásuk a svéd kiadóval.
@sorger: Mint mondtam, nem követtem figyelemmel őket (nem ismertem egyáltalán), ez a lemez jött szembe velem ("véletlenül"), úgy voltam vele, hogy jó, adjunk neki egy esélyt. Nem nyert, van ilyen (sajnos gyakran).
@balazs_k: Ezzel csak arra céloztam, hogy a Cold Meat igazán nem vett zsákbamacskát, amikor kiadta az új lemezt, ismerős lehetett korábbról is a zenekar, mivel dolgoztak már együtt.