Az ötvenes éveit taposó, prágai születésű Vladimir Hirsch ritka termékeny alkotó a tágabb értelemben vett industrial zene palettáján. A nyolcvanas évek közepe óta készít folyamatosan felvételeket rendszerint szólóban, természetesen némi rásegítéssel, többnyire klasszikus zenészek, vokalisták által. Életművét többé-kevésbé áttekintve azt gondolom, hogy a rengeteg kiadvány (14 hivatalos album, mellette tengernyi CD-R és különbözó válogatások) nem váltak egyértelműen a művész előnyére, ellenben akadnak említésre méltó felvételek, melyek fölött talán hiba lenne szó nélkül elsiklani.
Ilyen anyag például kritikám tárgya, a 2006-ban rögzített, de csak jóval később megjelentetett Symphony No. 4. "Descent From The Cross" album is. A már megszokott módon itt is a nagyzenekari hatások dominanciája ütközik ki elsősorban, enyhe indusztriális és ambient befolyással. A hangszínek és az effektek meglepően szépen szólnak, tisztán kihallani a legfinomabb szólamokat is, mindössze a dobok lettek kissé erőtlenek néhány ponton. A lemezen kisegítő vokalisták (név szerint Martina Sanoliova és Dominika Karcovska) tisztán és rendkívül kifejezően énekelnek és narrálnak, mindig csak mértékkel, érzéssel, a háttérből támogatva Hirsch úr elképzeléseit. Feltétlenül kiemelésre méltó tétel az Entombment, amely valóságos viharként száguld végig a hallgatón, illetve az Apotheosis baljós örvénylése, de igazából egészében, egyben érdemes hallgatni az albumot, megéri a ráfordított időt. Alapműnek, kihagyhatatlannak ugyan véletlenül sem nevezném a korongot (meg úgy általában Vladimir Hirsch munkásságát), de az átlagból egyértelműen kiemelkedik, elkötelezettsége és kitartása pedig feltétlenül tiszteletet érdemel.
Az album viszonylag kis példányszámban (435) jelent meg, de néhány terjesztőnél, illetve közvetlenül az olasz kiadónál még talán begyűjthető, valamint tőlem is megrendelhető.
