HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2010.12.10. 18:00 sorger

NAEVUS - Days That Go 12" EP (Hau Ruck!, 2010)

Címkék: lemezkritika

A Joanne Owen és Lloyd James vezette angol NAEVUS zenekar hazánkban talán még kevésbé ismert, annak ellenére, hogy jártak már Magyarországon, igaz, rendkívül csekély nézőszám mellett koncerteztek egy hideg, hófúvással tarkított téli éjszakán a budapesti Gyárban, 2008-ban. Bő 10 éves karrierjük során hat albumot és számos egyéb kiadványt a hátuk mögött tudva, kisebb pihenő után idén egy három számos mini-album megjelentetésével tértek vissza.

A nyitó Ramar House egy lüktetően zajos, középtempós noise-rock szerzemény (megjegyzem, a zenekar tagjai saját bevallásuk szerint nagy SONIC YOUTH-, Nick Cave- rajongók), az éneket leszámítva szerintem akár egy korai GORE (ősrégi holland kultuszzenekar) szösszenet is lehetne. Fortyogó hangulatú, disszonáns gitárok, finoman és visszafogottan, de kellően betorzítva, egyszerű, de feszes dobkísérettel, döngő basszussal. A Suitable Simon már egy jóval tempósabb, lendületesebb dal, itt a dobok nagyobb szerephez jutnak Huntar Barr (többek között a KNIFELADDER csapatából lehet ismerős) előadásában, de amilyen karcos, húzós ez a dal, olyan gyorsan végez is vele a zenekar. A záró Events ismét egy lassabb, kimértebb darab, jól eltalált dallamokkal, erősen effektezett, de nem torzított gitárokkal. Személy szerint ezt a dalt érzem a legerősebbnek a három közül, nagyon kellemes, magával ragadó atmoszférát teremt, ami azért a NAEVUS esetében nem feltétlenül jellemző szerintem. Korábban évekig John Murphy (CURRENT 93, SPK, DEATH IN JUNE, FORESTA DI FERRO, DER BLUTHARSCH és még ezer további zenekar) dobolt náluk, valamint a Hau Ruck! kiadóval történő együttműködés és számos, neofolk-industrial zenekarral, előadóval kötött kapcsolat következményeként viszonylagos sikereket érnek el, elsősorban Európa-szerte, a műfajon belül. Nem mondom, hogy teljesen érdemtelenül, de azért szerintem vannak náluk sokkal jobbak is.

A lemezborító ritka rondán virít, de akit érdekel a zene, az próbálkozzon vele bátran (limitált kiadás, de a példányszámról nincs pontos információm), még viszonylag sok helyen kapható.

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.