HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2010.11.20. 20:00 sorger

CURRENT 93 - Baalstorm, Sing Omega CD (Coptic Cat, 2010)

Címkék: lemezkritika

A 2006-os Black Ships Ate The Sky album óta már kevésbé szorosan követem David és a CURRENT 93 munkásságát, ettől függetlenül mindig esemény- és élményszámba megy, ha friss anyag megjelenéséről szerzek tudomást. Az elmúlt években sok minden változott a csoport körül (némely események csaknem végzetesnek bizonyultak), de eddig mindig sikerült felülkerekedni és felülemelkedni, így tovább csodálhatjuk a - túlzás nélkül - kivételesnek minősíthető életmű terebélyesedését.

Már az első meghallgatás során éreztem, itt újabb varázslat születik. A zenészek kifogástalanul teljesítenek (ez ugye nem volt mindig így), a feladathoz, illetve a szerepükhöz méltó módon, David hangja pedig kissé talán letisztultan, ám a régi szenvedéllyel szól, mennydörög, vagy éppen simogat, a helyzetnek megfelelően. James Blackshaw és Andrew Liles gitártémái egytől-egyig élményszámba mennek, akárcsak Baby Dee játéka a billentyűs hangszereken (neki még a Hammondot is hajlandó vagyok elnézni), de bátran méltathatom az egész társaságot, nagyon meg is érdemlik. Két számot feltétlenül ki kell emelnem, nevezetesen a csodaszép Passenger Aleph In Name, illetve The Nudes Lift Shields For War párost. Itt egyértelműen a '90-es éveket idéző magaslatokban jár a zenekar, mintha egy-egy álom szólna zene formájában. Csodálatos, fantasztikus, képtelenség betelni velük. Hihetetlen (és egyszersmind minősíthetem akár árulásnak is), de itt először érzem azt, hogy Michael Cashmore már nem hiányzik a CURRENT 93-ből. A szelleme ott van a dalokban, ezt a két számot simán írhatta volna ő is, szavakkal képtelenség leírni ezt az élményt. A többi darabra sem lehet panasz. A Tanks Of Flies nyugodt higgadtsága, a Night! Death! Storm! Omega! szilajsága (ahol a dobok is kicsit komolyabb szerepet kaptak), az I Dance Narcoleptic '80-as éveket idéző zabolátlan csapongása (Megaphone ponies...) - mind a szöveget, mind a zenét tekintve - egy-egy ékkő ezen a tökéletesen kimunkált alkotáson.

Az a minimum, hogy a lemezen közreműködőket név szerint említem, ezzel is kifejezve elismerésemet: David Michael Bunting Tibet (Frater Pavo 93 és "társai" egy ideje ugye már teljes mértékben mellőzve), Eliot Bates, James Blackshaw, John Contreras, Baby Dee, Andrew és Melon Liles, Alex Neilson, Bea és Isabel Taylor.

3 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szerintem ez egy borzasztóan vérszegény lemez. A 2009-es Aleph At Hallucinatory Mountain lemezhez képest mindenképpen. Az tényleg nagyon jó lemez. Az egyik legjobb talán.
Az Aleph szerintem sem rossz lemez, viszont kevésbé érzem egységesnek a korábbiakhoz képest és nem érzem rajta a C93-ra annyira jellemző "megrázó" pillanatokat. Szerintem a Baalstorm közelíti meg leginkább a klasszikus lemezek hangulatát, nívóját.
Én az Aleph albumot ki nem állhatom, szerintem az Imperium a legjobb!