HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2010.11.18. 21:00 sorger

STORMFAGEL - Eldvakt CD (Steinklang Industries, 2010)

Címkék: lemezkritika

Bizonyos orgánumok szerint a minden zenekar történetében fontos mérföldkőnek minősülő harmadik albumához érkező (egy időben elsősorban Mag Éva által erőteljesen megvillantott magyar vonatkozásokkal is rendelkező) svéd STORMFAGEL aktuális lemezéről rántom most le a leplet. Nos, lássuk mit mutat a vízválasztó Eldvakt.

A kiadó által kapásból (az első és a második lemezt még a Cold Meat gondozta, a váltás okairól a zenekar főnöke, Andreas több interjúban nyilatkozott már) legendásnak, kultikusnak, egyebeknek minősített svéd brigád viszonylag hatásos felütéssel (Hall Lagan Klar!) próbál meggyőzni rögtön az elején, de hamar kiderül, hogy ezzel nagyjából el is lőttek minden puskaport. Az említett dal ugyan többé-kevésbé még ígéretesnek minősíthető - a nyilvánvaló DERNIERE VOLONTE párhuzam ellenére is - azonban a későbbiekben határozottan unalomba fulladó album sajnos képtelen igazán karakteres, kiemelkedő ötleteket felsorakoztatni. Picit hosszúnak, elnyújtottnak érzem a lemezt, különösen annak fényében, hogy olykor egyértelműen görcsössé válik a próbálkozás, mintha nem jött volna az a bizonyos isteni szikra. A Min Sangmö, az Epitaph On A Army Of Mercenaries (rendkívül bugyuta és gépies pergődob hangzással) és a God Appears, And God Is Light még rejt magában némi lehetőséget (a többi dalhoz képest), de az említett négy szerzeményt leszámítva nálam tömény unalomba fullad a lemez. Nincsenek igazán jó ötletek, megjegyezhető, emlékezetes, kiemelkedően hangulatos témák, és ez hosszú távon nagyon nem tesz jót az album megítélésének. A folk elemek többé-kevésbé megmaradtak, persze továbbra is némi táncolhatóbb industriallal vegyítve, de annyira súlytalan, műanyag és erőtlen az egész, hogy egyszerűen képtelen vagyok igazán komolyan venni. Sajnálom, mert egyébként emberileg szimpatikus zenekar, akikkel a szemfülesebb zenebarátok néhány éve a budapesti Gyárban össze is futhattak egy koncert alkalmával, viszont a muzsikájukkal továbbra sem győztek meg.

Az anyag fadobozos extra kiadása szemet gyönyörködtető látvány, a bónuszdalok méltatásától azonban inkább eltekintek. Ismerkedésnek esetleg  megfelel az album, de távolról sem kötelező vétel.

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.