HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

2014.12.15. 21:00 balazs_k

Ismét Budapestre látogat a DEATH IN JUNE

Címkék: koncertajánló

deathinjune_event.jpgÖrömteli, hogy nem csak a szűken vett "körön belüliek" szerveznek koncerteket olyan zenekarokkal, melyek ehhez a közeghez tartoznak. Most a New Beat stábja hozza el aktuális, Giddy Carousel Tour névre hallgató Európa-turnéja keretében a stílus mondhatni legnagyobb zenekarát, alapítóját, a Death in June-t. 2002 és 2012 után harmadjára látogat hozzánk Douglas P., remélhetőleg ezúttal is nagyszerű koncertet adva.
A vendég ezen az estén a Cawatana lesz. Szinte napra pontosan 8 és fél év (és két speciális akusztikus műsor) után lép fel a zenekar ismét Budapesten a "normál" programjával. Rövid, de (szó szerint) ütős műsoruk ezúttal a 15 éves évfordulóra megjelentett Again EP dalain alapul, kiegészítve egy-két régebbi és újabb szerzeménnyel.

Szólj hozzá!

2014.11.14. 22:00 balazs_k

SOL INVICTUS - Once Upon A Time (Auerbach Tonträger, 2014)

Címkék: lemezkritika

sol_once.jpgA Sol Invictus 21. századi története nem egy sikertörténet - legalábbis ami a lemezmegjelentetéseket illeti. A 90-es évek legjelentősebb neofolk zenekara a kétezres évekre kissé megfáradt, vesztett fényéből. Sokan a négy Matt Howden-es lemezt (Blade, In A Garden Green, The Hill of Crosses, Thrones) tartják a mélyrepülés kezdetének, különösen a két utóbbit szokás utálni, az In A Garden Greent még sokan szeretik, és valóban nem rossz lemez (ráadásul én még a két következő lemezt is szerettem, minden furcsasága ellenére). Ezután volt egy kis törés, szünet a zenekar pályafutásában (3 év, ami akkoriban olyan soknak tűnt, ma meg az a normális két nagylemez között, ha nem több), Matt Howden távozott, majd megjelent a The Devil's Steed, rajta pár remek szerzemény, de összességében az sem volt egy kiemelkedő album. Majd újabb szünet, ezúttal 6 év, de az már nem is tűnt olyan soknak, mert már nem várt annyira új lemezeket az ember egy ilyen régóta pályán lévő, sikerei csúcsán rég túl lévő zenekartól. Aztán az előző nagylemezt, a The Cruellest Month-t felvezető kislemez, a Good Luck Bird újból reményre adott okot, mert a címadó dala nagyon jól sikerült (a B oldal meg nem volt annyira rossz). De utána a teljes nagylemezt meghallgatva kiderült, hogy ebben a kislemezben volt a zenekar minden ereje, nagyjából ez az egyetlen igazán jó dal az albumon, a többi a bosszantó, az unalmas és a hallgatható között mozgott.
Az új anyagot megelőző kislemez, a Mr. Cruel esetében fordított volt a helyzet, nem sok jóval kecsegtetett a későbbiekre nézve, ehhez képest kimondottan kellemes meglepetés a Once Upon A Time, már első hallgatás után az az érzése az embernek, hogy meg kell hallgatni újra (és nem azért, mint az előző lemeznél, hogy hátha megszereti, felfedez valami "rejtett értéket", amit először nem vett észre). Ahogy már a kislemezen is, itt is szerephez jut Don Anderson, a népszerű amerikai "neofolkos metalzenekar", az Agalloch gitárosa, akinek elektromos gitárja nagy hangsúlyt kap a lemezen. A dalok nagyrészt lendületesek, változatos hangszerelésűek, az akusztikus és elektromos gitár mellett szerepet kap a jól bevált hegedű, fuvola, basszusgitár, valamint az egyik dalban még a kissé stílusidegen szájharmonika is felbukkan. Egyes számok között hangulatos, helyenként bizonyos szempontból kísérletinek is nevezhető, instrumentális átkötések, felvezetések hallhatók - ezek talán a lemez legérdekesebb, legizgalmasabb pillanatai, tételei. De a "normális" dalok is teljesen rendben vannak, az utóbbi idők "nélkülözései" után jó újra egy remek passzban lévő Sol Invictust hallani, még ha nem is éri el a csúcskorszak lemezeinek szintjét, de talán azt már nem is várja el senki, örülünk a megbízhatóan jó színvonalnak is.

Szólj hozzá!

2014.11.06. 20:00 sorger

WAPPENBUND - Licht Ist Leben LP (Neuropa Records, 2014)

Címkék: lemezkritika

wappen_licht.jpgSzűk 1 hónappal ezelőtt adtunk hírt a német martial industrial legenda, a Sven Bussler vezette WAPPENBUND aktuális csatakiáltásáról, az első körben kazettán 2009-ben, majd később 2013-ban CD formájában megjelentetett Licht Ist Leben című produkciójáról. Akkor még csak előjegyezhető volt, most azonban a szerencsés és villámgyors érdeklődők már a kezükben is tarthatják a három különböző verzióban (75 példányos fehér lemez, fehér lemez vörös csíkozással 25 példányban, valamint 100 példányos "heavy oxblood" korongok) megjelentetett bakelitek egyikét. Elvetemült esetben akár mind a hármat. A zene mélyebb boncolgatásától ezúttal eltekintek (akit érdekel a csoport, az már úgyis meghallgatta/beszerezte évekkel ezelőtt), annyit azonban feltétlenül meg kell említenem, hogy a CD-verzión található 2 bónusz dal itt is szerepet kapott, valamint messzemenőkig szubjektív módon megítélve, itt hallható a komplett életművet tekintve is az egyik legerősebb, legfelkavaróbb Bussler-szerzemény, nevezetesen a Licht Ist Leben I. Érzelmileg ez a kompozíció a valaha (Valhalla) a nagyközönség elé vetett legtekintélyesebb martial industrial alapvetések közé sorolható egyértelműen. Általánosságban a WAPPENBUND-tól megszokott zenei megoldások jellemzik a korongot (én a 100 példányos heavy oxblood verziót rendeltem meg, mert szerintem az a legszebb). Harcias, szikár dobok, hosszan kitartott, többségében pofonegyszerű szintetizátorok, kórusok, bombasztikus megszólalással, helyenként nagyívű női vokállal, illetve torzított férfi üvöltésekkel, archív beszédekkel kiegészítve.

A vöröses-barna, ezüstösen szürke és fehér színeket kombináló kihajtható puha tok szemet gyönyörködtető, ellenben az ilyen esetekben megszokott (sokak által megkövetelt) sorszámozás hiányzik a csomagolásról.

Röviden összegezve: ez egy pompás anyag, érdemes rá vadászni, de az aukciós oldalakon máris kúszik fel az ára.

Szólj hozzá!

2014.10.30. 21:00 balazs_k

Runes+Men 2014

Címkék: koncertbeszámoló

rm2014.jpgAz első drezdai és a második lipcsei alkalom után idén is Lipcsében maradt a Runes+Men fesztivál, a tavaly jól bevált helyszínen, a Theaterfabrikban került lebonyolításra az esemény. A szintén lipcsei WGT mellé a Runes+Men kezd felnőni hasonló kaliberű eseménynek, ha a tágabban vett neofolk színteret nézzük, bizonyos tekintetben néha túl is nő rajta, tavaly például jobb volt a felhozatal a R+M-en, mint a WGT-n. Idén ez nem jelenthető ki egyértelműen, de most sem kell szégyenkeznie az Equinoxe csapatának. Mondjuk azért az jellemző a fesztiválra, hogy az első alkalom fellépői közül öt is ott volt az idei eseményen is.

Mivel sok olyan fellépő volt, akiről már többször is szót ejtettünk korábban, nem mindig van már mit mondani róluk, ezért nagyrészt csak pár szóban a benyomásokról.

Szólj hozzá!

2014.10.15. 18:00 sorger

Újdonságok az olasz Old Europa Cafe kiadótól

Címkék: hírek

oldeuropa.jpgMár előrendelhető (mindössze néhány példány hever már csak gazdátlanul) a MACELLERIA MOBILE DI MEZZANO Nylon Crimes címmel felruházott 100 példányra limitált LP + CD-R kiadványa, amely koncepcióját tekintve ezúttal mélyen megmerítkezve lubickol a 80-as és 90-es évek olasz perverz power elektronikájában, elsősorban kollaborációkra építkezve (ATRAX MORGUE, MURDER CORPORATION, SADO VISION stb.). Az album ezen kívül egyfajta tisztelgésként is felfogható a szerelem, a gyűlölet és romlottság iránt, miközben mind a bakelit, mind a CD-R tartalmaz exkluzív, csak itt megtalálható szerzeményeket.

Valódi tengerentúli sztárparádét vonultat fel a THE MUSKETS Allegiance To No Crown 10"-es bakelitlemeze a brit Andrew King közreműködésével. Thomas Nola (színész, filmrendező és nem utolsó sorban a Douglas P. nevével fémjelzett Doctor narrátora), a zenész, író, színész és filmrendező b9InVid (egykoron a LUFTWAFFE, jelenleg az ET NIHIL oszlopos tagja), Erin Powell a texasi AWEN soraiból, a többek között a kollaborációiról elhíresült David E. Williams (a 90-es évek közepén a legendás német Cthulhu Records adta ki I Have Forgotten How To Love You címmel talán máig legsikeresebb lemezét) és nem utolsó sorban a már korábban említett Andrew King egyesítte erejét ezen a bakelit lemezen. A korong piros 10"-es vinilen került forgalomba, elegáns, összecsukható tokban, 300, kézzel számozott példányban. Akusztikus pszichedelia, zajos harci pop és sok-sok sötét hátterű kórus jellemzi a lemezt.

Október végén érkezik még továbbá az UNCODIFIED Hardcore Methodology albuma, valamint kibővített, friss verzióban, dupla lemezen jelenik meg a RAISON D'ÉTRE klasszikus Metamorphyses albuma, az első lemezen a már régi ismerős anyag újrakeverve, bónuszokkal feltöltve, míg a kettes lézerdiszk eddig publikálatlan élő felvételeket fog tartalmazni többek között a budapesti koncertről, de itt lesz még Salzburg, Szófia, Gent és egyebek. Az iméntieken felül 1 hét múlva már rendelhető lesz az UNCODIFIED/WERTHAM split kiadvány, az ANARCOKS Desert Rose című albuma és az új AWEN lemez is Grim King Of The Ghosts címmel, egyenként 300 példányos digipak CD formátumban.

 www.oldeuropacafe.com

Szólj hozzá!

2014.10.12. 11:00 sorger

Szigorúan gyűjtőknek!

Címkék: hírek

wappen_licht.jpgKiemelt figyelmet követelő aktualitások a belga Neuropa kiadó égisze alatt! A német martial industrial legenda, a WAPPENBUND első körben kazettán 2009-ben, majd később 2013-ban CD formájában megjelentetett Licht Ist Leben című produkciója a kazettához képest két bónusz dallal (akárcsak a lézerlemezen) kiegészítve lát hamarosan napvilágot limitált 75 példányos fehér lemezen, fehér lemez vörös csíkozással 25 példány, valamint 100 példányos "heavy oxblood" korongokon. A horzsolóan szikár, mindeközben epikusan szárnyaló neoclassical dallamok mellé a már korábban védjeggyé vált harci dobolás társul ezúttal is. Tökéletes társ az utolsó utazáshoz a Fény felé, az ősi kultúrák ösvényén.

www.neuropa.be

Szólj hozzá!

2014.09.30. 23:00 balazs_k

ERDE - Böse Zeit (Steinklang, 2014)

Címkék: lemezkritika

erde_boese.jpgMax, a Steinklang kiadó vezetője mindig is szeretett túlozni. Persze valamennyire érthető ez, egy kiadó vezetőjének az a dolga, hogy eladja a portékáját, ugyanezt teszi a többi kiadó is, de Max különösen élen járt ebben mindig is. Jelen kiadványnál nem kevesebbet állít, mint hogy az Erde a valaha létezett egyik legjobb neofolk zenekar, és a legjobb a jelenleg létezők közül. Sosem szerettem az ilyen hangzatos kijelentéseket, ezért érthető módon erős szkepszissel kezdtem a lemez hallgatásába, azzal a nem titkolt céllal, hogy majd jól megcáfolom ezt a kijelentést, ami persze már elsőre egyértelmű volt, hogy nem lehet igaz, úgyhogy kár is erre több szót vesztegetni, koncentráljuk inkább magára a lemezre, ami meglepően jól sikerült.

Tudatosan kerülöm az olyan zenekarokat, mint pl. az Erde elődjének számító Svalbard is volt, kis CD-R- és mp3-kiadók termékei, megkérdőjelezhető esztétikával, tömegével ránk zúdítva az utóbbi jó pár évben. Úgy vagyok vele, hogy ha valamelyik annyira jó, akkor előbb-utóbb úgyis utat tör magának, valami rendes kiadó kiadja majd normális formátumban, ráérek majd akkor meghallgatni, annyi rossz zene jelenik meg mostanában, az embernek nincs kapacitása mindenre odafigyelni. Aztán persze sokszor bebizonyosodik, hogy a "rendes" kiadók is jelentetnek meg erősen kérdéses minőségű anyagokat. De mint már utaltam rá, a fehérorosz Erdével szerencsére nem ez a helyzet. A zenekart alkotó Vjacseszlávot ezen a kiadványon különböző orosz és fehérorosz zenészek segítik (pl. Pragnavit, Moon Far Away, Majdanek Waltz), és a nagyrészt német számcímek ellenére a dalok főleg (fehér)oroszul és angolul szólnak. Zeneileg leginkább a német Hekate említhető párhuzamként, dobokra épülő gépi alapok, népi hangszerek (hangmintái?), egy kis etnikus-középkori behatás (de nem zavaróan), és ami a legfontosabb: fogós énekdallamok. Mindez tökéletes összhangban, néhol poposan, néhol folkosan, végig erőteljes magabiztossággal. A hangzás is tiszta, erőteljes, helyenként kissé korunk betegségébe, a túlvezérlésbe esve (a hangerőháborúnak vége, a hangerő hívei győztek végérvényesen a dinamika támogatóival szemben), de bőven az élvezhető tartományon belül marad, sőt.

Ha nem is minden idők legjobb neofolk lemeze, még csak talán nem is az év albuma, de mindenképp erős anyag született, ami érdemes a figyelemre.

Szólj hozzá!

2014.09.28. 22:00 sorger

REMETE - Hamvaim (Castellum Stoufenburc, 2014)

Címkék: lemezkritika

remete_hamvaim.jpgŐszinte (ugyanakkor némileg hiányérzettel kellemetlenül fűszerezett) örömmel nyugtáztam a hírt a közelmúltban, miszerint a REMETE formáció kézzel fogható alakban is testet öltött (a kellemetlenségekről a konzekvens bekezdésben bővebben), így a korábban közölt interjú után következzen most egy rövid elemzés és önfeledt lelkendezés.

Kezdésként a Mare Crisium egy markánsan lebegő, férfias énekdallamokkal, mélyből feltörő morajlásokkal felvértezett, mondhatni tipikus dark-ritual ambient (nem kevés industrial fűszerezéssel), valahogy azonban mégis vastagon jobb és érdekesebb az átlagnál, a műfajon belüli megszokott próbálkozásoknál. Az ezt követő Elhagyatva során fémes robajlások kapnak szárnyra és invitálnak utazásra egy jéghideg, feneketlen mélységeket kínáló örvényben öltve testet. Elképesztően erőteljes és hipnotikus darab, az ehhez fogható zenei távlatok formába öntése egyértelműen csak kevesek kiváltsága. Poklok kapui - Számomra itt érezhető leginkább az a lehengerlő zsenialitás, amely az első két REMETE anyagot (Egy és Keleti Limes) jellemezte igazán. Mázsás súly, mégis fennkölten szárnyaló természetes könnyedség teszi igazán felejthetetlenné ezeket a perceket. Zárásként a Hamvaim egy nyomasztóan magával ragadó darab, mondhatni tökéletes lezárása ennek a roppant módon felkavaró bő 22 percnek. A REMETE egyértelműen perspektívát kínál ebben a jelen állás szerint döbbenetes mértékben beszűkülni (esetleg elszürkülni) látszó zenei közegben, megérdemelné a produkció a kiemelt figyelmet, csak remélni tudom, hogy így is lesz, nálam eddig egyértelműen a legjobb hazai megjelenés ebben az esztendőben.

 A borító frontoldala bámulatosan szépen megkomponált az összefonódó, kérges kezekkel, roppant módon sajnálatos azonban, hogy a kb. A/4-es lapból összehajtogatott csomagolás és a kivitelezés összességében kissé méltatlan a csoport produktumához mérten (természetesen távolról sem a zenekar hibájából, szerintem mondjuk egy digipak verziót simán megérdemelt volna), akárcsak az, hogy mindössze egy 111 példányra limitált CD-R kiadványról beszélhetünk és itt a hangsúly természetesen nem a példányszámon van elsődlegesen. Én például simán el tudnám képzelni mondjuk a Cold Spring repertoárjában bakelit-kiadványként is akár. Összességében egyértelműen beszerzésre ajánlott kiadvány, azonban aki szeretne egy példányt, az ne habozzon, a zenekarnál itthonról is beszerezhető az EP még egy rövid ideig.

Szólj hozzá!

2014.08.29. 16:00 balazs_k

A 23. Wave Gotik Treffen képekben - 2. rész

Címkék: koncertbeszámoló

wgt2014_logo.jpgGalériánk második részében a szombati és vasárnapi fellépők kerülnek terítékre, az Altes Landratsamtból és a Schauspielhausból.

 

 

 

Szólj hozzá!

2014.07.29. 21:00 balazs_k

A 23. Wave Gotik Treffen képekben - 1. rész

Címkék: koncertbeszámoló

wgt2014_logo.jpgAz alábbiakban a 23. lipcsei Wave Gotik Treffen fellépőiről készült képeket lehet megtekinteni. Képgalériánk első részében a pénteki nap fellépői szerepelnek, a Volkspalast kupolacsarnokából és kantinjából. A képeket Riesenberger Mónika készítette.

 

 

Szólj hozzá!

2014.07.13. 15:00 balazs_k

Focus Abyssi VI - Képgaléria

Címkék: koncertbeszámoló

Focus_6.jpgSikeresen lezajlott a hatodik Focus Abyssi, három, nagyszerű formában lévő "nagy öreg" zenekar fellépésével. Az emlékeket felidézendő, következzen pár kép az est főszereplőiről.

 

 

 

Szólj hozzá!

2014.06.29. 22:00 sorger

Az elvonulás szellemében - Interjú Madura Jánossal


remete01.jpgHazai vizeken evezve az elmúlt években módfelett ritka a kiemelten érdekes és figyelemre méltó friss alkotás a profilunkat tekintve. Üdítő kivételként azonban aktuálisan a REMETE formáció kapcsán ismét a figyelem célkeresztjébe törő Madura János villant meg bizonyos törekvéseket. Az alábbiakban a hazai "neofolk és társai"-mezőny egyik prominens képviselőjével készült interjút olvashatja a "széles" közönség.

- Sok-sok éve kapcsolatban vagyunk, gyakorlatilag folyamatosan figyelemmel kísérjük egymás zenei megnyilvánulásait kisebb-nagyobb intenzitással, így kevésbé érnek minket meglepetések. Némi múltidézés azonban még nem ártott meg senkinek, és így talán az érdeklődő közönség is választ kaphat néhány kérdésre. Az OUR GOD WEEPS története a szélesebb publikum számára többé-kevésbé a 2005-ös Prodromus kislemezzel ért véget. Beszélj erről egy kicsit kérlek bővebben! Mit kell tudnunk az első 2 saját kiadású, kevéssé széles körben terjesztett anyag okán, illetve mi változott benned a formáció kapcsán a Hau Ruck! kiadón keresztül megjelentetett Unity CD után?
 
- Korábban több helyen is említettem, hogy ez a projekt tulajdonképpen a szó igazi értelmében vett zenekarként indult: akusztikus gitárral, basszusgitárral, szintetizátorral, ütősökkel. Legalábbis a terv ez volt, és néhány próba alá is támasztotta ezt az elképzelésemet, de mivel ez az egész egy egyszemélyes kezdeményezés volt, a zenésztársak idő előtt beleuntak. Nem láttak benne többet, mint egy újabb zenekarosdi. Nem lehetett tehát így továbbvinni. Ez előtt is voltak már ilyen irányú kísérletezéseim, de alapvetően ennek okán kezdtem az elektronika irányába fordulni, éppen ezért a korai anyagokra csupán kísérletezésként, útkeresésként tekintettem mindig, ezért nem igazán akartam szélesebb körben bemutatni. Házilag készült néhány példány belőlük ugyan, de ennél többet nem láttam bele azokba a felvételekbe.
A Unity megjelenése után közvetlenül megvolt még az inspiráció, a lendület, voltak tervek, rengeteg dal és vázlat készült, sőt előre meg volt tervezve még két konceptlemez, de időközben azzal szembesültem, hogy kezdtek belőlem elfogyni a szavak. A válogatáson szereplő dalok és a Prodromus tulajdonképpen külső hatások nélkül, úgymond önerőből nem hiszem, hogy megjelenhettek volna. Akkor úgy éreztem, hogy amit felszínre tudtam hozni az OGW keretein belül - abban a formában - az felszínre is került.

Szólj hozzá!

2014.06.02. 20:00 balazs_k

Újabb nevek a WGT-re

Címkék: hírek

wgt2014_logo.jpgAhogy az várható volt, újabb fellépőket jelentettek be a lipcsei Wave Gotik Treffenre a minket érdeklő területekről is. Akusztikus gitáros neofolk terén itt lesz a pályája csúcsán már túl lévő, de még mindig érdekes olasz Argine, valamint a metalből jött akusztikus folkzenekarok egyik feltörekvő német reprezentánsa, a Nebelung. Az éteri/neoklasszikus vonulat tovább erősödött az olasz Hexperos és Verdiana Raw zenekarokkal, valamint tiszteletét teszi a horvát Loell Duinn és a leegyszerűsítve csak orosz Dead Can Dance-ként emlegetett, nemrég Magyarországon is fellépett Theodor Bastard is. Ambient/industrial vonalon is tovább színesedett a kép, fellép a német Loki Foundation egyik zászlóshajójának, a Herbst9-nak oldalhajtása, a Land:Fire, a 80-as évek old school industrialját képviselő brit Konstruktivists, a kegyetlen északi death industrial hagyományait továbbvivő, egyre népszerűbb svéd Trepaneringsritualen, valamint az ambient és a martial industrial határán mozgó spanyol Der Blaue Reiter. A sötét, „furcsa folkot” két, nevében is „furcsa” zenekar, a közkedvelt belga Kiss The Anus Of A Black Cat és a 20 év után ismét aktív Revolutionary Army Of The Infant Jesus képviseli.
Természetesen az itt felsorolt összes zenekart nem lehet a fesztivál négy napja alatt végignézi, már csak azért sem, mert vannak ütközések, többen ugyanazon időpontban játszanak, de az ezen zenék iránt érdeklődő nyitott egyedek könnyen találnak maguknak nézni- és hallgatnivalót bármelyik nap.

A fellépők teljes listája itt található, a részletes beosztás pedig itt.

Szólj hozzá!

2014.05.28. 20:00 sorger

Legendák Budapesten - Focus Abyssi VI.

Címkék: koncertajánló

Focus abyssi_6_hun.jpgA nyári forróság kellős közepén érkezik hőn szeretett fővárosunk prominens klubjába a klasszikus neofolk (és társai) számos emblematikus figurája, és egyben a túlzás nélkül stílusteremtő FIRE + ICE zenekar, hogy elvarázsolják régi és újabb rajongóikat egyaránt. A neofolk, pszichedelikus, ambient folk színtér idei legkiemelkedőbb eseménysorozata a FIRE + ICE nyári turnéja, a The Fractured Europe Tour. Meghatározó zenészek, kitörölhetetlen melódiák, megismételhetetlen hangulat: ez várja azokat, akik július 9-én, szerdán ellátogatnak a Focus Abyssi aktuális estjére a Kék Yukba.

A KNOTWORK fedőnév mögött Michael Moynihan, Annabel Lee és Robert Ferbrache rejtőzik. A trió ír népzenét ad elő autentikus formában bodhránnal, hegedűvel, és persze Moynihan összetéveszthetetlen orgánumával. A korábbi évtizedekben a legendás BLOOD AXIS révén nevet szerző alkotók múlt felé fordulása senkit sem lephet meg. Elkötelezettségük a kikezdhetetlen, ősi értékek iránt mindig döntő részét képezte munkásságuknak, és sok más stílus mellett a folk is szervesen hozzátartozott repertoárjukhoz a hangzásvilág tekintetében. Ezúttal disszonáns hangképek nélkül vezetnek elő finom hangulatokat, az archaikus élet végtelenjéből előlépő, halhatatlan dallamokat, az ír mitológia gyémántjait.

Az estet a hazai SCIVIAS fogja a mélységek és a magasságok irányába továbbnyitni. Pszichedelikus kísérleti programra számíthatunk a kvartettől (a tervek szerint egy nagy visszatérővel a soraikban), az utóbbi idők irányvonalának megfelelően. A kozmoszban szabadon áramló éteri, alaktalan, megfoghatatlan hangokat az élő hangszerek hozzák vissza a földre, a szívekbe, a tudat centrumába. A SCIVIAS a turnészervező felkérésére lép színpadra, és ez a tisztelet annak a munkának szól, amit elsősorban a csoportot irányító Rády Sándor Zsolt (és összességében maga a formáció) a színtér egészéért végez immár több mint húsz éve. Alkotómunkájuk, hanganyagaik, fellépéseik által a művészeten keresztüli megvalósítás lehetőségét mutatják fel hallgatóiknak.

A FIRE + ICE visszatérés a KNOTWORK alapokhoz, a folk legbensőségesebb rétegeihez. A kör bezárul. A beavatás teljes. Az Ian Read irányította zenekar a világban ható negatív erők örök ellenfele, a fény, a mágia, az ősi dicsőség és a valódi filozófia képviselője. Hasonlóan a többi fellépőhöz, ebben az esetben is évtizedes munkásságról beszélhetünk, melynek során a tartalmi irányulás sosem változott. Zeneileg a neofolk jellegzetes gitártémáit jóval meghaladó közegben mozog a FIRE + ICE, a dalokban a sámánok gyógyítóereje lakozik, minden megtisztulásra vágyó lélek igaz társaként.

Szólj hozzá!

2014.05.27. 23:00 sorger

ATOMTRAKT - ARDITI Split 7"EP (Trutzburg Thule, 2014)

arditiatom_cov.jpgARDITI-rajongóként mindig öröm, ha újabb kiadványról érkezik hír a svéd duó kapcsán (habár a bakelit kislemezek között akad némi felejthető megoldás is), most azonban mégis felszaladt nem is kicsit a szemöldököm. Az ok roppant egyszerű és neve is van, mégpedig ATOMTRAKT.

Az, hogy az északi harcosok hogyan keveredtek a svájci (szerintem) kóklerrel egy megosztott kiadványra, számomra rejtély és meg sem próbálok objektív lenni, végül is aki akarja, bátran elmondhatja (leírhatja) majd az ellenvéleményét. Nos, tehát többszöri meghallgatás után sem lettem ATOMTRAKT-rajongó. Amit itt a Christoph Ziegler vezérletével működtetett csoport bemutat, az minden csak nem érdekes, vagy jó. Jól és telten szól a Nachlass Der Vergessenenre keresztelt zöngemény, ez tény, ellenben ezzel minden pozitívumot le is írtam úgy általában a csoport és ez esetben konkrétan az itt elhangzó dal kapcsán. Közhelyszerű zene, unalmas megoldások, sehol egy felkavaró téma, pedig még némi dalolászás is felbukkan ezúttal, a zeneiséget erősítendő gondolom, archív felvételekkel vastagon megtámogatva természetesen. De alapvetően az ATOMTRAKT sikeres, sokan szeretik, el lehet adni a kiadványaikat (habár a szögesdrótos marhaságból még mindig van a terjesztőknél), vagyis részemről inkább túl is lépnék az ő etapjukon.

Nagy reményekkel fordítottam meg a korongot a lemezjátszó tányérján, azonban a lelkesedésem viszonylag hamar szerte is foszlott. Habár - mint korábban említettem - erősen elfogult vagyok a Henry Möller és Marten Björkman által alkotott duóval szemben, ami rossz, az rossz (esetleg felesleges), ezt el kell ismernem. Sajnálatos módon a szóban forgó dal is csak egy összeollózott, eredetiséget nélkülöző "szerzemény" az ARDITI részéről.A csalódottságom határtalan, így nem is bonyolódnék hosszadalmas elemzésbe, őszintén nem is lenne nagyon mit, vagy miről írni, ugyanis a Templets Heliga Härd egy szedett-vedett fércmunka, ezen nincs mit szépíteni. Aki szeretné teljesnek tudni az ARDITI-diszkográfiát, az rendelje meg bátran, a polcon elfér, de ismerkedésre, vagy visszatérő hallgatásra inkább az albumokat javasolnám elsősorban.

A sötét tónusú borító szerencsére szinte teljes egészében az ARDITI koncepciójára épül, de természetesen helyet kapott minden idevágó alapvető hasznos információ az elhangzó dalok kapcsán, valamint a Nachlass Der Vergessenen komplett szövege az ATOMTRAKT részéről. Az 500 kézzel számozott példányszámra limitált kislemez első 100 darabja márványmintás bakelit (nekem a 31-es jutott), a "maradék" 400 hagyományos szürke.

Szólj hozzá!