HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2015.12.06. 18:00 balazs_k

BLACK LIGHT ASCENSION - Post Future Recordings (HauRuck!, 2014)

Címkék: lemezkritika

bla_pfr.jpgAhogy már a Runes+Men koncertbeszámolóban is említettem, az idei év legnagyobb felfedezése a Black Light Ascension volt számomra. Egészen addig elkerült engem a produkciójuk, valamiért azt gondoltam, hogy nem az én zeném, valami elvont experimental industrial noise projektnek sejtettem. Aztán rájöttem, hogy nem is tévedhettem ennél nagyobbat. Jó, az industrial végül is stimmel valamilyen szinten, és van benne egy kis experimental meg noise is, de messze nem ez a fő csapás.
A KnifeLadder szünetelése idején Andrew Trail úgy gondolta, hogy csinál valamit szólóban, elektronikus zenét, kizárólag "igazi" hangszerekkel, semmi számítógép. Ez volt a bemutatkozó Ashes lemez 2011-ben, amit Albin Julius HauRuck! kiadója adott ki. Három év után pedig eljött az idő a második nagylemezre, ez lett a Post Future Recordings, mely szintén a HauRuck!-nál jelent meg 2014 végén.
Ahogy már említettem, elektronikus zenéről van itt szó, new wave/cold wave/szinti popos alapokkal, néha new wave/post punkos basszusgitárfutamokkal, helyenként (electro)industrial/EBM-es hangzásokkal. Az alap összetevők a 80-as évek zenéjében gyökereznek, összességében mégis nagyon mai, haddnemondjam modern a végeredmény. És ami az egészet igazán különlegessé, kiemelkedővé teszi, az az ének. Andrew hangja, énekdallamai számomra Ian Curtist juttatják az eszembe, tökéletesen illeszkednek a dallamos, ritmikus zenébe. Nem akarok egy dalt sem kiemelni, mert mindegyik nagyszerű, mindegyik másért jó, a kezdő hangoktól az utolsó pillanatig végig fent tartja a figyelmet, sőt, fokozza is (az átlagban 6 perces számhossz ellenére is, amit ritkán szoktam szeretni, általában a rövidebb, fogósabb dalokat kedvelem, de ezek a szerzemények hosszan is magával ragadóak). Már a nyitó szám is tökéletes, azt gondolná az ember, hogy ez a csúcs, aztán a következő dal még jobb, és sorra ugyanez az érzés egészen az utolsó tételig. Aki szereti a 80-as éveket, meg a mai ("alternatív") elektronikus zenét, mindenképp tegyen vele egy próbát, rejtett kincset fedezhet fel (mint egyre többen és többen).

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása