Douglas Pearce és a DEATH IN JUNE a neofolk zene egyik emblematikus és hírhedt alakjaként él a köztudatban hosszú évek óta, talán nincs is olyan a színtéren, aki ne ismerné valamelyik lemezét, vagy legalább ne hallott volna róla. Ellentmondásos karrier, ellentmondásos megítélés jellemzi a teljes életutat, korszakalkotó kiadványok egész sorával felvértezve. Azt gondolom, felesleges minden hosszabb felvezetés, beszéljen inkább maga az érintett.

- Tavaly decemberben az immáron hagyományosnak mondható európai turné keretében ismét Budapesten koncertezett a DEATH IN JUNE. Milyen emlékeid vannak erről az előadásról?  

- Nos, mindenek előtt, olyan nem létezik, hogy szokványos DEATH IN JUNE turné, bárhol is van. De ezen kívül ritkán emlékszem a tényleges koncertekre, csak töredékekre. Igyekszem több mindenre emlékezni a helyszínről vagy a városról, és határozottan emlékszem, hogy többször elmentünk egymás mellett a hosszú, kietlen folyosón, ami a színpadtól vezetett az öltözőkig. Mindketten mélyen koncentráltunk és elvesztünk a saját gondolatainkban az előttünk álló estéről. Emlékszem a nagyszerű vegetáriánus ételre, amit a szervezők biztosítottak a számunkra, és a Death in June-tortára, amit szintén kaptunk. Ami azt illeti, a helyszín maga emlékezetes volt a maga összetett történetével: zárdából kommunista egyetem, majd egy Death in June-koncert helyszíne. Jó volt ott lenni. Budapest, így vagy úgy, mindig kedves és emlékezetes volt a Death in June számára az évek során, amikor felléptünk ebben a gyönyörűen történelmi, lenyűgöző és impozáns városban. Nagyon sok nagyszerű emlékem gyűlt össze Budapestről az évtizedek során.

- Összességében hogyan értékeled a komplett tavalyi turnét, milyen tapasztalatokat gyűjtöttetek a koncertek során?

- Az összes európai és amerikai turné, mióta visszatértem 2011-ben, nagyszerű volt, és mindig vannak emlékezetes pillanatok, de, mint ahogy korábban említettem, ezeknek nem sok közük van a tényleges fellépésekhez. Jobban emlékszem a korai koncertekre a 80-as évek elejéről/közepéről, mint azokra, amelyek pár hónapja voltak. Mindazonáltal, néhány dolog megragadt az emlékeimben a 2014. novemberi-decemberi turnéról, például ahogy néztem az amerikai vadászgépek felszállását, néha függőlegesen a mennyek felé, a hotelszobám ablakának kényelméből Portlandben, Oregonban, mivel a katonai repülőtér pont a szállodával szemben volt, ahol Miróval megszálltunk; ahogy száguldunk egy taxival látszólag irányítás nélkül a jéggel borított utakon, piros lámpákon át a hóvihar sújtotta Clevelandben, Ohióban, vissza a hotelbe a koncert után; ahogy sétálunk Berlin hideg utcáin karácsony idején, amit mindig megindítónak találok több szinten is; ahogy ajándékokat veszek a családomnak a karácsonyfa alá, és gyümölcskenyeret az asztalra; a zord, hideg téli fény a kikötő körül Helsinkiben, amit mindig imádok nézni; vacsora egy igazán szép, romantikus étteremben egy középkori városban a hegy tetején valahol Olaszországban, az egyik koncert estéjén. A listát még hosszasan folytathatnám. Talán egy nap könyvet írok a különböző turnéélményekről, ha egyáltalán emlékezni fogok még rájuk, ahogy idősebb leszek. Néha, álmatlan éjszakáimon, amikor az ágyban fekve hallgatom az adelaide-i hegyek csendjét, ezek az emlékek kellemesen előtörnek és ilyenkor talán le kellene írnom őket. De ez zavarná a partneremet, úgyhogy... lehet, hogy ezek az emlékek örökre csendben a fejemben maradnak?

- John Murphy már régi harcostárs, ellenben Miro Snejdr csupán néhány éve bukkant fel a környezetedben, de így trióban roppant erőteljes egységet alkottok. Hogyan vélekedsz a velük való együttműködésről?

- John és Miro két teljesen különböző karakter és mindketten különböző dolgokat hoznak a Death in June élő felállásába, amit igazán értékelek. Mindegyikük egy másfajta szín a Death in June zenei palettáján, és változtatgatni tudják ezeket a színeket egy adott előadáson belül a hangulatuktól és a konkrét körülményektől függően. Igazán szeretem mindazon koncertjeink állandóságát, ugyanakkor kiszámíthatatlanságát, amikor hárman összejövünk.

- Mi várható a közeli jövőben a DEATH IN JUNE-tól? Friss dalok, esetleg egy új album?

- A múlt év végén elkezdtem rögzíteni néhány új dal demófelvételét, amelyeket már nem tudtam fejben tartani. Egyfolytában eszembe jutottak beállásokon vagy próbákon, és végül nem tudtam ellenállni a hangjuknak a fejemben. De mióta elkészítettem ezeket a kezdetleges felvételeket, még nem szántam rá magam, hogy újra meghallgassam őket. Nem ez a megfelelő idő rá. Jelenleg ki lettek űzve belőlem. Majd újra felbukkannak, ha itt lesz az ideje. Az új album a "What Will Become Of Us?" munkacímen fut, de ez biztos változni fog még. Ha egyáltalán valaha is befejezem a megírását és a rögzítését, persze. Ez nem biztos. Mi biztos az életben?

 - Tavaly végre megjelent a Wall Of Sacrifice legfrissebb verziója, valamint a  Corn Years is bakeliten. Az egyik kedvenc albumom a Wall Of Sacrifice, de vajon eddig hogyan fogadta a közönség ezeket a kiadványokat? 

 - - Nem igazán jutott el hozzám konkrét "reakció" az említett megjelenésekkel kapcsolatban, egyszerűen csak tudom, hogy jól fogynak. Mindkét kiadvány mindig is a kedvencem volt és fontosak az életemben és a Death in June munkáinak sorában, így nagyon boldog vagyok, hogy újra megjelentek, 25 évvel az eredeti kiadás után. Jól néznek ki és jól is szólnak. Sokkal tartozom ezeknek az albumoknak. Határozottan mondhatom, nem élnék Ausztráliában nélkülük, például. Ennyire fontosak az életutamon.

 - Korábban azt olvastam, hogy a Night Porter az egyik kedvenc filmed. Mikor láttad legutóbb és mit jelent neked ma ez az alkotás?

- Hosszú-hosszú évekkel ezelőtt. Van egy hatalmas VHS-kazettagyűjteményem, filmekkel, dokumentumfilmekkel stb., halomba rakva egy fal előtt, ami a TV-készülék mögül bámul ránk a Fort Nada nappalijában, mely gyűjteményre már vagy 5 éve rá se néztem. Utoljára talán akkor néztem bele akármelyikükbe, amikor a Peaceful Snow album felvételei során hangmintákat kerestem esetleges felhasználásra, vagy információra volt szükségem az inspirációhoz. De az eredeti inspiráció mindig ott van. Ha elsőre őszinte volt, hogyan is lehetne másképpen? Nincs szükségem arra, hogy újraolvassak egy nagyszerű regényt Yukio Mishimától vagy Jean Genet-től, hogy emlékezzem a hatásra, amit az életemre gyakoroltak, amikor sokkal fiatalabb voltam. Ugyanez vonatkozik a filmekre, lemezekre stb. Az Igaz Szerelem soha nem hal meg, mert az Igaz Szerelem nem ismeri a véget. Mindig folyatódik... míg megszűnünk létezni.

 - Klaus Barbie, bin Laden, Kadhafi... Ki a következő?

 - A választás a tiéd és a miénk. A hírekben minden este...

 - Több alkalommal teszel utalásokat különböző formában kelet-európai kultúrákra, hagyományokra, művészetre, és például a Peaceful Snow / The Maverick Chamber kislemez borítóján ez roppant hangsúlyosan jelentkezik is. Mi vonz elsősorban Kelet-Európa felé?

 - A történelem, az utóbbi idők kézzelfogható szenvedésének pátosza. Mindig is a modern Európa történetének előterében volt, és a jelenlegi ukrajnai eseményekkel továbbra is ott van. Hogy is ne lenne ez vonzó és érdekes egy olyasvalakinek, mint én?

 - Mit hallgatsz manapság legszívesebben, ha bekapcsolod a lemezjátszót?

- David Bowie és Morrissey új lemezei jól jöttek hónapokig, szintúgy Paul McCartney régebbi anyagai, kiváltképp a Driving Rain. Ezeken kívül sok csend volt a fejemben, amit kimondottan kedvelek bármilyen turné után, ezt szerettem többnyire az idei évben. 2015 egy furcsa, elmerengős év volt. Eddig.

Ami azt illeti, zene helyett sok időt töltök egész tévésorozatok késő éjszakába nyúló megtekintésével, mint pl. a The Walking Dead, a Fargo, a Birmingham bandája (Peaky Blinders), a Vikingek vagy a Sherlock Holmes. Úgy tűnik, ezek helyettesítik a filmet számomra, mivel az elmúlt 10 évben nem láttam egy olyan filmet sem, ami megmozgatott vagy igazán érdekelt volna. Az utolsó a Bukás (Der Untergang) volt. Semmi érdemleges az óta. Abban a reményben megyek moziba, hogy egy nap lesz egy másik film, ami felkavarja a lelkem, de semmi más nem vár, csak a csalódás. Ezek a tévésorozatok azonban jók, így hát ezeket élvezem, egy más, de azért még mindig jó szinten.