A klasszikus neofolk második hullámának egyik ma is aktív és egyben legjelentősebb csoportjának tartom a német SONNE HAGAL zenekart, ennek megfelelően a dp-motiv segítségével próbáljuk is megfelelő módon támogatni a hazai népszerűsítésüket. A több mint 15 éve létező formáció kiadványok egész sorát tudhatja magáénak, ennek ellenére az Ockerwasser mindössze csupán a harmadik sorlemez, de személyes véleményem szerint az átlagban többé-kevésbé 5 évente megjelentetett albumok közé elszórt kislemezek, mini albumok, közös anyagok (továbbá a ritkán adagolt, ámde eseményszámba menő koncertek) így is folyamatosan Oliveren és zenekarán tartják a figyelmet, megfelelő ízléssel és minőségben. Személyes favoritjaim a bemutatkozó Helfahrt korong, illetve a 2005-ben megjelentetett Nidar mini album (valamint az Only Echoes Remain címmel felvértezett koncertlemez), de általánosságban és összességében is roppant szimpatikus a csendben, mégis elhivatottan dolgozó, minden felesleges felhajtást nélkülöző mentalitás, ami egyértelműen a csoport egyik védjegye.

Felütésként a The Shapes Of Things To Come szól, káprázatosan eltalált nyitány, a puritán, de érzelemgazdag neofolk zene alfája és omegája, egyszerűen képtelenség szavakba önteni, amit ez a dal a zene nyelvén megfogalmaz, már az első meghallgatásnál magával ragadott. Kiváló szerzemény, melynek értékét csak tovább növeli, hogy vendégként Kim Larsen és Matthias Krause is felbukkan a dalban, némi háttérvokál által. Az ezt követő Morpheus a Blake-rajongó Bo Rande trombitájával indít, az ORDO EQUITUM SOLIS formációból ismerős Leithana énekével és a szokásos gitáros akkordozással. Csodálatosan szép darab, Oliver hangja ugyan itt egy kissé háttérbe szorul, de ez semmi problémát nem jelent, egyértelmű szándékosságot gyanítok ennek okán az alkotók részéről. Sajnálatos módon azonban az Of Dissembling Wordstől kezdve némi színvonalbeli romlás, hanyatlás tapasztalható a dalokat tekintve. Kicsit olyan íze van, mintha az első két dalban lett volna elsütve minden puskapor, és a lemez hátralévő részében egyfajta töltelékdalok kaptak volna szerepet. A félreértések elkerülése érdekében hangsúlyoznom kell, hogy nem rosszak ezek a dalok (a neofolk színtér 99 százaléka a fél karját adná, hogy ehhez hasonlatos "gyengébb darabokat" komponálhasson), csupán a SONNE HAGAL mércéjével kissé ötlettelennek tűnnek, nincs bennük fantázia, talán úgy írhatnám le, hogy tisztességes iparosmunkák, az isteni szikra nélkül. Ezúttal is felbukkannak a csoportra jellemző megoldások - effektezett gitárok, zajos betétek, néhol kissé stílusidegen megoldások, mechanikus ütemek stb. Tipikus német neofolk az After The Rain, talán még itt (illetve a hangulatos gitárbontásokra épülő Black Spring esetében) érezni az albumot indító varázs bizsergető érzését, de egy hangyabokányival azért elmarad még így is a Shapes/Morpheus párostól. Méltóságteljes visszafogottsággal csordogálnak a dalok, ahogy azt már a SONNE HAGAL esetében megszokhattuk, nincs is velük komolyabb hiba (lehet, hogy többszöri meghallgatás szükségeltetik), de azért 50 perc nekem ezúttal egy kicsit soknak bizonyult, legalább két dalt szerintem minimum lehagyhatott volna Oliver a korongról (a kommentek közé jöhetnek a tippek, hogy melyik két dalra gondoltam - úgysem tippel majd senki, vagy maximum esetleg B, de neki meg lehet, hogy egészen más a véleménye és szőröstül-bőröstül tetszik neki az Ockerwasser). A Silence egy a címének megfelelő darab, Bo Rande itt is remekel, ilyen szívfacsaró módon megszólaló trombitát eddig csak a DEATH IN JUNE korai albumain lehetett hallani, igaz ott néha szintetizátor által megszólaltatva.

Összességében az Ockerwasser egy nagyszerű album, mindössze az vet rá némi halvány árnyékot, hogy még ennél is többet vártam tőle (én kis telhetetlen), de a kortárs neofolk mezőnyből így is magasan kiemelkedik, további plusz pont, hogy ugyan részben Koppenhágában (valamint a tengerentúli New York városában) készült a felvétel, a "mindenhol ott vagyok és szerepelek ha kell, ha nem" Thomas Bojden még a stúdió közelébe sem lett engedve.

Az album három különböző verzióban (CD, CD + LP, CD + blue LP 250 példányban) látott napvilágot, mindhárom verzión ugyanazzal a 11 dallal, bónusz felvétel tehát ezúttal nincs.