HTML

dp-motiv

Neofolk, dark folk, apocalyptic folk, post-industrial, martial industrial, military pop, dark ambient, neoclassical, ritual, noise - hírek, lemezkritikák, koncertajánlók, interjúk, koncertbeszámolók

Címkék

2012.03.19. 23:00 sorger

Hatból négy - A második Focus Abyssi

Címkék: koncertbeszámoló

Albin Julius és hűséges vándorcirkusz-társulata idén Budapesten indította útjára aktuális, Európát többé-kevésbé behálózó előadássorozatát. A Focus Abyssi második felvonásán a rendkívül trükkös - hogyan gyúrjunk hat zenészből négy zenekart egy estére - és több szempontból is kimondottan gazdaságos megoldás meglepően jó választásnak bizonyult minden előzetes negatív felhang és (sajnálatos módon) olykor rosszindulatú propaganda ellenére is. Az érdeklődés a nagyközönség részéről sajnos erősen visszafogottnak bizonyult (40 fő a helyszínen), de a szervezőket és a megjelent publikumot is nagy mértékben kárpótolta a fellépők ragályos vidámsága és az éjszakába nyúló este zenei kínálata, színvonala.

Röpke fél órás csúszással (a zenekarok időben végeztek a pakolással és a beállással, a késlekedés oka kizárólag a nehezen gyarapodó nézőseregre vezethető vissza) indult az este az olasz VARUNNA előadásával. Egy ember (Alessio Betterelli), egy gitár és egy mikrofon a sejtelmesen megvilágított színpadon és már kezdődött is a Cagliariból származó formáció műsora, bő 30 percben. Az idehaza talán kevésbé ismert slágerek (Europa!, Redipuglia stb.) rögvest feltüzelték a színpad előtt elszórtan felsorakozó "nézősereget", így a  dalok közötti zajos tetszésnyilvánítás sem váratott sokáig magára. Rekedtes énekhang, apocalyptic-kocsma-folk, néhol kissé koszos és nyers gitárhangzás jellemezte Alessio előadását, aki ezen az estén debütált magyarországi színpadon és becsülettel helyt is állt.

A DER BLUTHARSCH dobosaként ismertté vált Bain Wolfkind legutóbbi budapesti koncertje csúfos kudarcba fulladt, hiszen különböző technikai problémákon beduzzogva hősünk egészen egyszerűen nem volt hajlandó színpadra állni, némi nem túl meggyőző erőfeszítések után hisztizve tűnt el a zenekari öltözőben. Probléma ezúttal sehol, így a nagy világjáró hírében álló indusztriális Elvisnek titulált Bain egy pohár jófajta magyar házi pálinkával a kezében indította útjára műsorát, amely a frissebb kiadványokat hanyagolva inkább a korábbi nagy slágerek (élükön a Pimp Stick) keresztmetszetét nyújtotta. Bőrnadrágban, bőrmellényben, napszemüvegben a jelenlévő hölgyeket delejezve egy kissé talán visszafogottan, de a szokásos meggyőző erővel tudta le a rá kiszabott fél órát Bain Wolfkind, akit véleményem szerint egyértelműen érdemesebb koncerten megtekinteni, mint lemezről hallgatni.

A "one man show" folytatásaként a dark-ambient-industrial stíluskavalkád egyik legeredetibb, legaktívabb (és nem mellesleg legközvetlenebb, legiszákosabb) figurája, Peter Andersson (Lina Baby Doll) műsora következett a töménytelen mennyiségű alkohol és a szuggesztív experimentális zene jegyében. Lina immáron negyedik alkalommal lépett budapesti színpadra és számomra egyértelműen az eddigi legerősebb adagot produkálta. Furcsa figura ő... Kiáll, vagy inkább kitámolyog a színpadra, a zenei alapokat többségében kazetták ötletszerű cserélgetésével biztosítja és görcsösen kapaszkodva egy mikrofonállványba kivörösödött arccal ordít és énekel maximális átéléssel. Akár egy hakni, de nála valahogy ez mégis működik, nálam legalábbis egyértelműen célba talál. A DEUTSCH NEPAL tavalyi albuma az Amygdala volt terítéken elsősorban ezen az estén, néhány korábbi szerzeménnyel fűszerezve, de legnagyobb sajnálatomra a legendás Deflagration Of Hell ezúttal nem lett megidézve. Többé-kevésbé tehát személy szerint azt kaptam, amit vártam, illetve annál egy borgőzös leheletnyivel többet, nagyszerű koncert volt, az eddigi legjobb, amit a svéd legenda számomra produkált.

Az este lezárásaként "meglepő" módon immáron egy komplett zenekar szállta meg a Kék Yuk színpadát, nevezetesen a DER BLUTHARSCH And The Infinite Church Of The Leading Hand, akik ropogósan  friss The Story About The Digging Of The Hole And The Hearing Of The Sounds From Hell című albumukat kívánták promotálni ezen az éjszakán, illetve a komplett európai turnéjuk során. Sokadik találkozásom volt ez az osztrák csapattal, de mindig élmény őket látni, hallani, most sem volt ez másként. A martial industrialtól immáron sok éve elrugaszkodva egyfajta pszichedelikus noise-rock zenét elővezetve, hihetetlen vehemenciával robbant a színpadra az öttagú brigád, különösen Albin és a VARUNNA -vezér Alessio küzdött meglepő energiával, de a többiekre sem lehetett különösebb panasz. Minden felesleges cicoma nélkül (mindössze néhány DB-gyertya pislákolt a zenekar tagjaira remegő fénynyalábot borítva), egyszerűen csak a zenére koncentrálva örvénylett a bódító hangmassza az emelvényről. A régi, klasszikus, harcias szerzeményeket teljes mértékben száműzve a legutóbbi négy korong anyagára fókuszálva dübörögtek, hömpölyögtek a dalok és bármennyire is más ez a zene már, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt, valahogy mégis érezni, hogy Albin végérvényesen képtelen elszakadni a múltbéli árnyaktól, a kísértés, a csábítás a visszatekintésre Damoklész kardjaként lebeg fölötte, jól példázzák ezt bizonyos újból megjelentetett korai anyagok (split a DEUTSCH NEPAL társaságában), a black metal tribute-hoz (ALTAR OF PERVERSION/MORDAEHOTH) való csatlakozás, természetesen az egyértelmű (és távolról sem elhanyagolható) anyagi haszonszerzés mellett. A zenekar tagjai nagy átéléssel, gyakran széles vigyorral az arcukon játszották végig az erre az estére szánt adagot, sőt a végén még egy rövid ráadás is belefért a produkcióba, mindenki megelégedésére.

El kell ismernem, az előzetes fanyalgó elképzelések nem nélkülöznek minden alapot (én magam is kérdőjelekkel telve vártam ezt az eseményt), de ez a 6 fős brigád (plusz a sofőr és a lemezárus figura) ritka kellemes órákat varázsolt a budapesti éjszakába ezen a kora márciusi eseményen. Remek koncert volt, ahol nem csupán a közönség érezhette jól magát, a fellépők is egy kellemes emlék "súlyával" vághattak neki a hátralevő turnéállomásoknak.

A fotókért köszönet Nagy Gábornak!

1 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nekem pont az volt a furcsa Bain Wolfkinddal kapcsolatban, hogy jó néhány kiadványa megjelent az elmúlt években (egy EP közvetlenül a turné előtt), mégis nagyjából ugyanazokat a számokat játszotta, amelyeket 8 évvel ezelőtt, az első itteni koncertjén is, és azóta is minden alkalommal.

Voltam már számos Deutsch Nepal-koncerten, és azt kell mondanom, az évek során egyre jobb lesz, most már kimondottan tetszett, sőt, az tetszett az egész este folyamán a legjobban. Régebben csak részeg gányolásnak tűnt (talán azért, mert az is volt), de az évek múlásával egyre összeszedettebb lesz (most kezd benőni a feje lágya?), már az előző koncert sem volt rossz, most meg kifejezetten lehengerlő volt. Az előadás végén panaszkodott, hogy ez az első állomás a turnén, még nem állt össze minden, de egyáltalán nem volt gond ezzel, így is abszolút meggyőző volt. Nem mondom, hogy rajongó lettem, de a következő fellépésére is biztos elmegyek, ha folytatódik a tendencia, akkor annak még jobbnak kell lenni. És az is dicséretes, hogy semmi laptop meg hasonló, hanem eredeti ("old school") kazettákkal dolgozik, tényleges munka van mögötte (legalábbis a stíluson belül, másokhoz képest), nem csak két egérkattintás.
süti beállítások módosítása