Az alábbiakban az amerikai Convivial Hermit magazinban hamarosan megjelenő, LARRNAKH zenekarral készült interjú magyar nyelvű változatát olvashatjátok. Az interjú megszületéséért, a közlés jogáért és minden egyébért hatalmas köszönet Yury Arkadin részére, valamint meg kell jegyeznem, hogy napra pontosan ma egy éve indult be a dp-motiv, vagyis hipp-hipp-hurrá, nekünk.

- Két éven belül a második lemezzel jelentkezik a Larrnakh. A 'Like the Silken Shrouds of Loneliness' nagyon sok helyen az előző, bemutatkozó lemez egyenes folytatásának tűnik, mind hangulatilag, mind struktúrájában. Tudatos döntés volt a részetekről, hogy a 'Now Will You Believe?' áramlásához és hangulatához hasonló legyen az új anyag? A két lemez dalai nagyjából egy időben születtek, vagy nagyobb időintervallum alatt?

- Egyértelműen tudatos volt a döntés, hiszen a LARRNAKH a neofolk és az industrial házasításának egyik új fegyvere. A második lemezen ugyan egy leheletnyivel direktebbek a dalok és jobban kiérlelt a hangszerelés, de műfajában nincs eltérés a Now Will You Believe? koronghoz képest. Ezek az albumok, illetve a csoport összes kiadványa egy komplett egész darabjait képezik, kövek egy folyamatosan épülő, bővülő úton. Akkor mutatják meg végső értékeiket, ha kész lesz a teljes életmű, vagyis a végkövetkeztetést majd akkor vonhatjuk le, ha a csoport befejezte ténykedését és elmondtunk mindent, amit el kellett mondanunk.

- A Larrnakh-ot többek között az teszi egyedivé és erőssé, hogy kombinálja a dark ambientet, vagy industrial számokat az akusztikus neofolkkal (szeretem ezt 'tiszta' neofolknak nevezni), összepárosítva ezzel valamiképpen a hangsúlyosabb zajt (modernitás) a dallamokkal és a harmóniával (tradíció). Mennyire fontos nektek, hogy egységesítve képviseljétek ezt a hangulatot vagy szintézist, hiszen nagyon sokan épp ellentétes, különálló műfajokként tekintenek a zenétekben meglevő kettősségre?

- A tiszta neofolk kifejezés nekem is nagyon tetszik! Az indusztriális és a dark ambient elemek, úgy vélem, tökéletes harmóniát alkotva olvadnak, forrnak egybe a LARRNAKH zenéjében. Ez a zene számomra maga a tökély! Itt megvan minden, ami nekem igazán fontos és sokat jelent. Persze nem kizárt, hogy az idők folyamán egyéb műfaji jellemzők is felütik majd a fejüket a zenénkben, de ez a triumvirátus mindig is elsőbbséget fog élvezni. Megjegyzem, a zaj- és zörejzene az egyik legtradicionálisabb kifejezési forma a muzsika palettáján, természetes tehát, hogy különös figyelmet kell rá fordítanunk.

- Minden Larrnakh számnak van egyfajta rituális, meditatív jellege, ami a fentebb említett látszólagos ellentétesség harmóniájából és ismétlődéseiből fakad. Kérlek jellemezd, írd körül azt a hangulatot, atmoszférát, amit a zenében képviselsz. Szerinted milyen körülmények között a legideálisabb Larrnakh-ot hallgatni?

- Természetesen van egy szilárd elképzelésem az ideális környezetről és állapotról, de ez annyira személyre szabott és intim, hogy felesleges lenne vele másokat traktálnom. Nagyon elfogult vagyok a zenémmel szemben, sokra tartom, büszke vagyok rá és talán nem túlzás, ha kijelentem, hogy a LARRNAKH zenéjét minden körülmények között érdemes és (a megfelelő értelemben véve) kellően megrázó hallgatni.

- A 'Like the Silken Shrouds of Loneliness' szigorúan 500 példányban jelenik meg... emögött személyes okok húzódnak meg, vagy a kiadó anyagi megfontolásai?

- A neofolk műfaj érdemi része jelenleg vihar előtti csendben lapul. Az igazán jelentős alkotók uralják a légkört továbbra is, de rengeteg ócska, valamint felesleges anyag és megoldás bomlasztja a színteret. A tapasztalt vén rókák és a friss tehetségek erőteljes összefogása azonban hamarosan majd eléri a célját és a műfaj újra régi tüzével fog lángolni. Martin (a kiadónk) 500 példányt javasolt és mi nem is vitatkoztunk vele. Aki be akarja szerezni az albumot, az így is könnyedén megteheti, hiszen az Epidemie Records kiváló terjesztéssel dolgozik szerte a világon, de nálam is akad még néhány példány, ha valaki vásárolni szeretne. 

- Van-e egy vagy két olyan Larrnakh-szám, ami a zenekar céljait különösen jól, a többi dalnál is jobban reprezentálja? A hallgató akkor érti meg jobban a lemezeiteket, ha egységnek tekinti őket, amit ha elejétől a végéig meghallgat, akkor egy teljes történetet kap, vagy lehet egyesével is hallgatni a számokat sorrendtől függetlenül?

- Feltétlenül egyben érdemes hallgatni az albumokat, de persze akadnak bizonyos darabok, amelyeket a közönség, illetve a szakma kiemel és a többi szerzemény elé helyez.

- A Larrnakh előtt, és valójában most is erősíted a Cawatana sorait. Mi a fő különbség a két zenekar között? Szerintem a Cawatana kevésbé sötét és nehezebben körülhatárolható zeneileg...

- A CAWATANA Kiss Balázs és általam született meg. Azonban, az idő múlásával rá kellett ébrednem, hogy a kreatív önállóság elérésének érdekében szükségem van egy saját projektre. Így született meg a LARRNAKH. Most is a CAWATANA tagja vagyok (ez a csoport mindig a szívem egyik csücske marad) és Balázzsal továbbra is barátok vagyunk, de én már a LARRNAKH céljaiért küzdök elsődlegesen. Talán úgy a legegyszerűbb jellemeznem a két csoport közötti alapvető különbséget, hogy a CAWATANA a Nap, ellenben a LARRNAKH a Hold és annak minden tisztasága, rideg valósága.

- Az egyik legnagyszerűbb dolog veled kapcsolatban, Gergő, a számos hangszerre kiterjedő tudásod. A Larrnakh-ban énekelsz, gitározol, basszusgitározol, dobolsz, billentyűs hangszereken és zongorán játszol, illetve minden dalt te komponálsz, a szövegeket is ide értve. A Cawatanában erre nem volt lehetőséged, ha jól tudom. Nagyobb elégedettséget ad neked, ha egyedül vagy csak néhány vendégzenésszel dolgozol, szemben azzal, amit egy zenekar tagjaként megvalósíthatsz? Jobban megfelelnek neked ezek az alkotási körülmények?

- Köszönöm az elismerést, habár szerintem egy kicsit túlzol. Egyszerűen arról van szó, hogy egy "komplett" zenekar részeként minden apró részletet meg kellett vitatnom másokkal, nem ritkán véget nem érő egyeztetésekbe bonyolódva, ezért jelenleg ez a megoldás tűnik célszerűbbnek. Habár nyilván jelentős akadályok állnak így előttem, hiszen ugyan valóban kezelem az általad említett hangszereket, de messze nem játszok rajtuk a számomra kielégítő módon. Nem is vitás, fejlődnöm kell a jövőben, ha tovább akarok lépni. Megjegyzem, Gresz Ágnes csatlakozásával azért van bizonyos kontroll rajtam, ő egyfajta kíméletlen kritikus és mellesleg nagyszerűen bánik a hangszerével is. Valódi főnyeremény!

- Hogyan találkoztál a sciviasos Rády Sándorral? Teljes tag ő most már? Milyen a kapcsolata a Larrnakh-nak és a Cawatanának a Sciviasszal?

- Sándort sok-sok éve ismerem, többször álltunk már együtt a színpadon a LARRNAKH előtt is és nagyon sokra tartom a munkáját, amit a SCIVIAS atyjaként végez, valamint az azon túlmutató egyéb törekvései is mély benyomást gyakorolnak rám. Megtiszteltetés, hogy csatlakozott hozzánk, de ő nem állandó tag, inkább egy folyamatosan felbukkanó vendég. A kapcsolat a magyar neofolk színtér köreiben azt hiszem barátinak mondható, nem tudok jelentősebb problémákról.

- A legelső megjelenésetek a hármas osztatú, limitált Scontron válogatáslemezhez kapcsolódik, ahol a meglehetősen kétes Barbarossa Umtrunk és Bunkkeriorkestrei csapatokkal voltatok hallhatók. Hogyan értékeled ezt a két zenekart, és hogyan a saját számaitokat? Várható, hogy a jövőben is szerepeltek split-kiadványokon?

- Az anyag címe Scontrum, amely mára valódi legendává nőtte ki magát. Személyes kedvencem a szériából a 2005-ös STAHLWERK 9 / COLD FUSION / KREPULEC - féle verzió, az egy valódi mestermunka. A velünk együtt szereplő csoportok méltatásától és értékelésétől inkább eltekintek, annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy nagyon büszke vagyok erre a produkcióra, illetve az ezen hallható 3 LARRNAKH-dalra és maximális köszönetet érdemel a WOP két géniusza, Marcin és Robert, akik végig teljes mellszélességgel támogatták ezt a megjelenést is.

- Olvastam, hogy négy válogatáslemezen is szerepeltek. Felsorolnád ezeket az érdeklődőknek? Exkluzív dalokról van szó? Régebben a válogatásoknak nagy szerepe volt abban, hogy kezdő csapatok bemutatkozhassanak, de ezzel az előnnyel már nem lehet számolni, mert jelenleg bárki bemutatkozhat bármikor. Mi a vonzó mégis a válogatásokban szerintetek?

- Több válogatáson is szerepeltünk már, melyek többsége igazán erőteljes és kifogástalanul jó ízléssel szerkesztett lett, de sajnos volt közöttük olyan is, amelyre engedélyt sem adtunk, így inkább nem merülnék bele a részletekbe. A személyes véleményem az, hogy egy igazán jól megszerkesztett és kivitelezett gyűjteményes anyag mindig elismerésre méltó, de sajnos egyre kevesebb ilyennel lehet találkozni. A szóra sem érdemes, pocsék és hitvány, futószalagon érkező CD-R, meg mp3-válogatásokról pedig beszélni sem érdemes...

- Említetted korábban, hogy sosem lesztek turnézenekar. Szerinted mi történhet a turnézás során, ami hátráltatná a zenekart a céljai megvalósításában? Miben tér el az otthoni és a koncert során történő Larrnakh-hallgatás? A fellépések alkalmával előadjátok az ambient számokat és az akusztikus, gitárközpontú dalokat is?

- Nem vonz, hogy 10 nap alatt 10 koncertet adjak, de szerintem nincs is ilyen igény az irányunkban. A fellépés mindig esemény kell, hogy legyen! Rá kell készülni technikailag és lelkileg egyaránt. Szeretek kicsit körülnézni az adott helyszínen, a városban, a környező vidéken, elmerülni a megismerés pillanataiban, és ezt egy rohamtempóban levezényelt turnén nem lehet megoldani. Ezen kívül a programunkat is próbáljuk úgy összeállítani, hogy lehetőség szerint változatosak legyünk és ne fordulhasson elő a kiszámíthatóság, ez nem lenne fair a közönséggel szemben. Ambient, industrial és persze hatalmas adag neofolk vár azokra, akik ellátogatnak egy LARRNAKH-koncertre.

- Azt is említetted már, hogy a Current 93, a Death In June és a Sol Invictus a kedvenc zenekarod. Mi a vonzó számodra ezekben a csapatokban, van bennük közös vonás, ami megfog téged? Szerinted melyik lemezük a legjobb?

- Hűű... Ez hosszú lenne... Elfogult vagyok ezzel a trióval szemben, szerintem még mindig ők a legjobbak a műfajon belül, de persze itt nem csak feltétlenül a legfrissebb produkcióikra gondolok. A legjobb lemezek szerintem:

CURRENT 93 - Island 
                               - Thunder Perfect Mind 
                               - Dawn 
                               - Imperium 
                               - Lucifer Over London 
                               - Of Ruine Or Some Blazing Starre 
                               - All The Pretty Little Horses 
                               - Where The Long Shadows Fall 
                               - I Have Special Plan For This World

DEATH IN JUNE - Rose Clouds Of Holocaust 
                                      - But, What Ends When The Symbols Shatter? 
                                      - The Wall Of Sacrifice 
                                      - Operation Hummingbird 
                                      - Nada!

SOL INVICTUS - The Killing Tide 
                                   - King And Queen 
                                   - In The Rain 
                                   - Trees In Winter 
                                   - The Blade 
                                   - In A Garden Green

 - A folk és az industrial mellett olyan metal zenekarokat is hallgatsz, mint a Burzum vagy a Deathspell Omega, ami nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük a dalaitok szigorú, sötét természetét. Jómagam először metalt hallgattam, majd az industrial és a noise zenék felé fordult az érdeklődésem. Te is így voltál ezzel, vagy pont fordított sorrendben érintettek meg ezek a zenei stílusok? Számodra milyen a jó metal? Magyarországon nem volt túl nagy, vagy híres metal színtér, de pár kiemelkedő csapat igen, például a Sear Bliss, Bornholm, Tymah vagy a Bardo...

- Igen, black metalt is hallgatok, sőt, hozzád hasonlóan én is hamarabb ismertem meg ezt a műfajt, mint a neofolkot és társait. Magyarország számtalan kiváló black metal formációt adott már a világnak ezek közül szerintem egyértelműen a TORMENTOR, a DUSK, a TYMAH és a WITCHCRAFT a legjelentősebbek, de akad még számos erős produkció.

- A magyar gyökerekkel rendelkező Ligeti György az egyik kedvenc kortárs zeneszerzőm. Hallgatsz klasszikus zenét? Híres magyar zeneszerzőitek, Bartók Béla és Kodály Zoltán is a népzene és a klasszikus zene kombinációjával teremtett nagyon érdekes szintézist. Gondoltál esetleg arra, hogy az ő örökségüket ápolva ti is két zenei világot próbáltok összekötni?

- Természetesen hallgatok klasszikus zenét, sőt, újabban többségében inkább komolyzenei koncertekre, hangversenyekre járok. Bartók és Kodály rendkívüli megbecsülésnek örvend idehaza (konkrétan például a szülővárosomban is Bartók nevét viseli a Zeneművészeti Iskola), de Ligeti György is egyre nagyobb figyelmet kap, holott ez sajnálatos módon nem mindig volt így. Az ő tevékenysége és alkotó munkája igazán sokszínű volt, hiszen nemcsak mint komponista és előadóművész jeleskedett, hanem óriási hangsúlyt fordított a népzene kutatásra, elképesztő gyűjtőmunkát végzett, elsősorban Erdélyben, de alkotóként írt nagyzenekari művet és egy operát is, többek között.

- Számomra van egyfajta irodalmi vonása a zenéteknek... egy érezhetően nyugodt, meditatív minősége, el lehet merülni benne, mint egy jó könyvben. Milyen könyveket olvasol? Van olyan könyv, vagy szerző, akinek a munkáit ajánlanád a zenétekhez?

- Bret Easton Ellis, HP Lovecraft, Yukio Mishima, Julius Evola, Nietzsche, Morgenstern, némi klasszikus erotikus irodalom elsősorban Franciaországból és Itáliából, többnyire ilyesmit olvasok, de mindenevő vagyok. Talán egy Giger album lapozgatását ajánlanám az industrial darabok mellé, a neofolk témákhoz pedig feltétlenül az Aranytemplomot Mishimától.

- Az országotoknak elképesztően összetett és hosszú történelme van. Számodra melyek a legérdekesebb, leginkább magával ragadó részei?

- Nem igazán szeretnék történelmi kérdéseket boncolgatni, hiszen ez elsősorban egy zenei cikk, de különös érzés, hogy az interjú kérdéseinek megválaszolásának napja az egyik legmeghatározóbb évfordulónkéval esik egybe, nevezetesen az 1956-os forradalom évfordulójával.

- A dalszövegekről direkt nem kérdeztem az interjú végéig, mert úgy gondolom, hogy külön helyet kell nekik biztosítani. A Larrnakh szövegvilága határozottan érdekes. Általános értékelés helyett beszéljük konkrétan a felhasznált, nagyon érdekfeszítő hangmintákról... Az új lemezen, a Disengagementben hallható a következő sample: "We know where the evil lies and we must free ourselves... this evil must be destroyed...", illetve a bemutatkozó albumon, a Now Will You Believe?-en pedig a következő, számomra igencsak elgondolkoztató sor ismétlődik a Sacramental Obligation dalban: "...the power of Christ compels you... the power of Christ compels you”. Úgy tűnik, hogy a hangminták vezérfonala a keresztény témák és a keresztény nyelvezet. Nagyon leegyszerűsítjük a helyzetet, ha azt mondjuk, vegyük névértéken ezeket a vallásos áhitatról és odaadásról szóló hangmintákat és üzeneteiket, vagy esetleg többről van itt szó, és ezekkel a szimbólumokkal valami kevésbé egyértelműre, valami mélyebbre, többrétű dologra akarsz rámutatni?

- Egyszerűen arról van szó, hogy fiatal gyermekkorom óta rajongok a mozgóképkultúráért. A filmek mindig is óriási hatást gyakoroltak rám, különösen a klasszikus horrorfilmek és drámák. Az egyik kedvencem például a The Exorcist William Friedkintől, de legalább ennyire oda vagyok a brit Hammer Studio által leforgatott Drakula-filmekért is, illetve amit még elsöprően erősnek érzek, az a Night Porter Liliana Cavani rendezésében, a The Remains Of The Day (James Ivory), David Lynchtől a Lost Highway és a Blue Velvet, valamint feltétlenül meg kell említenem egy valódi gyöngyszemet kis hazámból, nevezetesen a Tanú című filmet Bacsó Péter rendezésében. Az albumokon hallható idézetek elsősorban esztétikai szempontból lettek kiválasztva és strukturális jelentőséggel bírnak.

- Egy ízben úgy jellemezted a munkádat, hogy 'örökös küzdelem a legbensőbb igazságokét'. Megkülönböztetsz benső és külső igazságot, vagy csak egyfajta 'igazság' létezik? Számodra mi az 'igazság', Gergő?

- A legbensőbb igazság az egyetlen, ami számít és igazán meghatározó! Minden napnak, órának, percnek erről kellene szólnia, de sajnos ezt inkább csak kutatjuk és óhajtjuk, mintsem megtapasztaljuk. A jobbik eset, ha vágyunk rá, de sajnos a modern világ nem így működik. Az igazán tiszta értékek lassan már csak emlékek. Könyvek, zenék, képzőművészeti alkotások, érzelmektől mélyen átitatva szenvedélyes köntösbe burkolva. Csak kapkodunk utánuk, de lassan és egyre biztosabban illannak el ürességet és közönyt hagyva maguk után. Szánalmas, de így élünk szinte mindannyian.

- Gergő, köszönöm, hogy időt szakítottál rám!
- Yury, köszönöm a beszélgetést és a végtelen türelmet, a lustaság sajnos az egyik legnagyobb "betegségem".

http://www.myspace.com/convivialhermit
http://www.myspace.com/larrnakh