2003-ban a LUFTWAFFE Ascension Of Indignation kislemeze az év egyik legnagyobb robbanása volt, legalábbis nálam. Ehhez képest egy évvel később a Trephanus Uhr minimum egy vulkánkitörés erejével taglózott le, végérvényesen és megingathatatlanul maguk mellé állítottak, ámbár…

A SONNE HAGAL évek óta az egyik legstabilabb, legmegbízhatóbb pontja a neofolk színtérnek. Nincs különösebb felhajtás körülöttük, "mindössze" teszik a dolgukat, zenélnek, kiadványokat jelentetnek meg és néha színpadra is állnak. A most tárgyalt kiadványuk egy…

Soha nem voltam elkötelezett Cold Meat-fanatikus (ismerek olyan embert, aki zenekartól, színvonaltól, mindentől függetlenül megvette az összes CMI címkés kiadványt), de azért bőven akad értékelhető, szerethető produkció a svéd kult-kiadó repertoárjában. Ilyen többek között a…

Az APOPTOSE-ra a DER BLUTHARSCH Fire Danger Season című gyűjteményes anyagán figyeltem fel első ízben (ahol természetesen egy Albin Julius-szerzeményt gyúrtak át), majd következett a 2000-ben Tesco címkével megjelent Nordland album, amit én sajnos csak több éves késéssel…

Az egykori botrányhős és első számú (egyik a sok közül) közellenség, időközben édesapává és megfontolt nebulóvá érett Michael Moynihan és zenekara, a BLOOD AXIS idén - rendkívül hosszú idő után - végre friss anyaggal jelentkezett. Kis időbeli eltéréssel egy 7"…